Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Sasvári Edit: „A mi kultúránk nem lehet más itthon, mint külföldön"

mellékszereplővé vált. Ez még nagyjából az egzisztencialisták Párizsa, amit Sartre, Giacometti, Bemard Buffet fémjeleznek a szélesebb közönség számára. Természetesen a hozzáértők figyeltek arra, hogy Párizsban is kibontakozott az absztrakt festészetnek az a nem geometrikus fajtája, amelyet Franciaországban Pierre Soulage-tól Georges Mathieu-ig számos variációban képviseltek a festők. Párizsban élénk műkereskedelem folyt ebben az időben is, amely integrálni tudta a kortárs francia művészet számos arcát. Ezek közé azonban - sajátos módon - nem tartozott a geometrikus absztrakció vonulata. Franciaországban a Bauhaus, De Stijl, illetve az orosz avantgárd típusú radikális absztrakciónak nem volt erős hagyománya a század elejéről: az absztrakt irányú gondolkodást hazai eredetű hagyományként a kubizmus dominálta. A Denise René Galéria iniciatívája a geometrikus absztrakció párizsi színrevitele volt, a hatvanas évek folyamán ezért vált például Vasarely és az op-art művészet törzsgalériájává. Denise Renét érdekelte az európai geometrikus absztrakció hagyományának bemutatása és franciaországi piacra vitele is, így kézenfekvő és koncepciójába illő volt, hogy olyan művésznek szervezzen egyéni kiállítást, pontosabban franciaországi bemutatót, mint Kassák, amitől jó esetben azt is remélhette, hogy piaci szempontból kiaknázatlan életműanyaghoz jut. Másrészt jellemző, hogy a geometrikus jellegű absztrakció igazán átütő, széles körű sikerre csak az op-art révén jutott, amely játékos és divatos modernségével rögtön visszhangra talált a francia közönségnél. (A nehézkesebb, többé-kevésbé nevelő szándékú, klasszikus geometrikus absztrakt hagyománnyal szembeni „tiszteletteljes tartózkodás" máig érezhető a francia művészeti életben.) Mindez kihatott Kassák párizsi megjelenésének körülményeire és fogadtatására is. Ezzel vázlatosan bemutattuk az ügy három főszereplőjét és szempontjaikat. Látható, hogy ezek a szereplők nem azonos nyelvet beszéltek, nem egy súlycsoportba tartoztak, és gyakorlatilag közös érdekük sem volt. Nem csoda, hogy az 1960-as párizsi Kassák-kiállítás végül is zavaros és suta ügy lett. Nézzük a részleteket!