Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Szolláth Dávid: A forradalmárnő

ízlésük jellemzése is összecseng: láttuk, hogy a regénybeli Évi „magárahagyatottan, rendszertelenül s naivul tévelygett a rikító pátosz vagy az érzelgősség útvesztőiben" amikor „ízlését nem támasztotta alá a politikai fegyelem". Étiről pedig azt tudjuk meg Vas Istvántól, hogy teljességgel „Kassák nevelése volt", hiszen négy elemivel a háta mögött „nemigen volt egyéb műveltsége, tudomása a világról, mint amit szüleitől kapott: az előzményeitől elszakított, meglehetősen gyökértelen modernség". ,,[E]leinte a szavaiban, kifejezéseiben is arra a »konstruktiv« nyelvre volt utalva, melyet Kassák és köre beszélt." (Nehéz szerelem I., 297.) Ami az irodalmat illeti, az édesanyja, Simon Jolán előadásában hallott „dadaista és szürrealista versekhez kötődött." (Nehéz szerelem I., 300.) Amikor pedig nem tellett ruházkodásra, „polgári ruháit is nőietlen közönnyel válogatta". (Nehéz szerelem II., 61.) A párhuzamok és a hasonlóságok további sorolása helyett érdemes kitérni az alak két megformálása közötti legfontosabb különbségre. Déry regényében Évi statikus karakter. Mindvégig megmarad az aszketikus önformálás társadalmi típusaként leimutatható és tételszerűségében bírálható alakjának. Csak a regénycselekményhez némileg pótlólagosan odaragasztott, az imént felidézett szerelmi történetben merül fel a lehetőség, hogy önmaga esetleg előbbre való a mozgalomnál, hogy aztán egy sorsválasztó döntéssel egyszer és mindenkorra mégiscsak alávesse magát a pártnak. Déry művében Évi megmarad a forradalmi aszketizmus tragikus mementójának, a lány tánctehetsége és mozdulatművészeti karrierje pedig csak mellékmotívum a regényben. Lengyel Lajos: Nagy Etel táncaiból. Bartók: Gyermekdalok, 1930-as évek, in: Egy magyar táncosnő. Nagy Etel emléke, Cserépfalvi-kiadás, Budapest, 1940