Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
Szolláth Dávid: A forradalmárnő
A kommunista aszketizmus az én megformálásának mozgalmi körökben többé-kevésbé intézményesült gyakorlati etikáját és esztétikáját jelenti. Az intézményesültség foka persze változó. Egy párttagnak például sokkal szűkebb keretek közé kell szorítania ízlését, és nagyobb odafigyeléssel kell kigyomlálnia érzelmi életéből kispolgári maradványokat, mint egy szimpatizánsnak, aki megengedhet magának bizonyos „lazaságokat". Krausz Évi fináléja A befejezetlen mondat záró epizódjában egy mindkét fél számára boldog és beteljesült szerelem története. Am az a regény, amely számtalan történetének mindegyikében azt bizonyította, hogy a kor társadalma mindennemű emberi kapcsolatot megmérgezett és tönkretett, nem zárulhat romantikus happy enddel. A párt közbeszól, hazarendeli Bécsből Évit, aki „mint egy újkori apáca, tárgyilagosan tiszta szemmel, könyörületesség nélkül eljegyezte magát a munkásmozgalommal" (A befejezetlen..., 686.; a jellemzés szó szerint megismétlődik a regény végén is: 1029.). Évi a klasszicista drámákat idéző önfegyelemről tanúságot téve, megszakítja kapcsolatát Abramoviccsal, ezzel enged a párt akaratának. A partizánregényekbe illő történet azonban nem válik melodramatikussá. A zárlat a regényen végigvezetett szektarianizmuskritika vonalába illeszkedik, s a kommunista aszketizmusról szóló utolsó történet is az eszményítést kerülve, rezignált tárgyilagossággal adatik elő. Tasi József a Vas István-Nagy Etel-levelezés alapján feltárta a záró történet életrajzi alapját: korábban idézett tanulmányából kiderül, hogy Nagy Etel sokkal prózaibb okok miatt utazott haza Bécsből és hagyta ott Déryt. Egy Bécsben akkortájt közszájon forgó emigrációs történet alapján viszont kiegészíthetjük a Tasi által feltárt „életrajzi egyedit" a „társadalmi tipikus"-sal. Megint Németh Andort idézem: „Kikkel érintkeztem még? Egy kommunista leánnyal, aki a bécsi barakkokban lakott, ahova a kommunistákat szállásolták el. Ez szabályos internáló tábor volt... 8 [...] A hölgy, akiről beszélek, egy osztrák 8. A Bécs melletti Grinzing barakktáboráról van szó, ahol Nagy Etel is meghúzta magát egy ideig (Nehéz szerelem L, 35.). A magyar kommunista emigráció bázisa volt, lakott itt többek között
