Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Szolláth Dávid: A forradalmárnő

tábornok lánya volt, kommunista lett, és mint gépírónő dolgozott valahol, tökéletesen beszélt öt-hat nyelven, s később Benedek Károlynak, a Zürcher Zeitung bécsi tudósítójának munkatársa volt. Benedek beleszeretett és feleségül vette. A leány azonban továbbra is kommunista maradt, és mivel a pártnak rossz véleménye volt Benedekről, mint polgári újságíróról, a párt beavatkozott a szerelmükbe, és elszakította az asszonyt Benedektől. Pedig szerette Benedeket, de kötötte a pártfegyelem, kénytelen volt elhagyni. Benedek hetekig őrjöngött, dühöngött, tördelte a kezét, és bősz antikommunista lett."

9 Az emlékirat mintha egy már kerekre csiszolt emigrációs folklórmesét idézne fel, gyűjtés alapján.

1

0 Az eddigi példák is jelzik, hogy a „forradalmárnő" maszkulin diskurzus terméke: „férfiak gondolták ki", alkották meg a maguk hasonlatosságára a forradalmárnő képét, ikonográfiáját. Sokatmondó, hogy Etit a Kassák családban Zsigának hívták (afféle mozgalmi „Zsiga a családban"-ként), anyja pedig kedveskedő élcelődéssel „gőgös pasas"nak szólítja egy levélben. (Nehéz szerelem, I., 203-204.; 291., 313.) (Persze lehet, hogy ez illeszkedik a korabeli familiáris érintkezés nyelvi konvenciói közé, gondoljunk a feleségnek címzett „fiam" megszólításra.) A Nehéz szerelem Étijének és A befejezetlen mondat Krausz Évijének jellemzésében minduntalan visszatérő elem a demonstratívan nőietlen öltözködésük leírása: fiúpulóver, bakancs, börberi felöltő. Évi egy nagy irattáskában hordja retikúljét, távoli utalásként Jeanne d Arc nő mivoltát Révai József, Illés Béla, Hajós Edit, Sinkó Ervin és felesége, Rothbart Mici. A korszak memoárirodalmában gyakran emlegetett hely legalaposabb bemutatását Frank Lászlónál találhatjuk meg. (Vő.: Frank László: Café Atlantis, Gondolat, 1963, Budapest, 82-84.) 9. Németh Andor: A szélén behajtva, (szerk.: Réz Pál) Magvető, 1973, Budapest, 611. 10. Botka vizsgálja Németh Andor és Déry több évtizedes barátságát, és nem kétséges számára, hogy „barátságuk egyben alkotói kapcsolatot is jelentett". Tekintve, hogy ez az alkotókapcsolat A befejezetlen mondat előkészületeinek, megírásának és korrektúrájának idején is aktív volt, valószínűsíthető, hogy az idézett grinzingi történet épült be a regény fináléjába. Lásd: Botka Ferenc: Déry Tibor és Németh Andor. (Egy katalizátorszerep létrejötte és változásai), in: Tverdota György (szerk.) A kékpúpú teve hátán. Németh Andor idézése (Európai kulturális füzetek, 14-15.) Újvilág, 2004, Budapest, 58-84.