Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata

A Munka-kör hétvégi kirándulása, Göd, 1929. június-július, 60x83 mm, Kassák Múzeum, Itsz.: KM-F-86.95. A hátsó sorban áll: Heimer Jenő, Klein András, Kis Sándor, Verzsenyi (?), Kassák Lajos, Justus Pál, ismeretlen, Rácz István, Vas István, Szabó Lajos, Lukács László, Berliner Márton, Halka László, BarabásTibor, Burger László. A középső sorban térdelnek: ismeretlen, ismeretlen, Szűcs Gábor, ismeretlen, Grósz Dezső. Az első sorban ülnek: Burger Lászlóné, ismeretlen, Verzsenyi Margit, Kassákné Simon Jolán, Fehér Jolán, Wagner Edit, Lukács Lászlóné. Elöl, fekvő helyzetben: Lichtman Gyula és Zelk Tibor elég tömör lírája"

1

1, s bár jut jó szó Nádass Józsefnek, illetve főhajtás Déry Tibor és Németh Andor előtt, a közlemény tényleg Kassák visszatértét ünnepli. Ám az emelkedett szavak mögött vegyük észre Justus eszmei mondanivalóját is, amellyel újfent az elkötelezett művészet mellett tör lándzsát: „Mert most nincs ideje egy új l'art pour l'art-nak. Ma az állástnem-foglalás is állásfoglalás. Előttünk harcvonalak húzódnak, sötéten és határtalanul, a horizontig érőn. Művészet és politika nem egymás mellett fekvő területei a harcnak, ami áll, hanem úgy viszonyulnak egymáshoz, mint földszint és emelet."

1

2 A lapban megjelent egy-egy közlemény azt is látni engedi, hogy a komplex program jegyében, e rendezvényeken már 11. Justus Pál: Kassák Lajos árnyékában. A Független Új Művészek két előadóestje, Együtt, 11. évf. (1928) 4. sz., 35. (Kiemelés az eredetiben.) A botrányt természetesen Illyés okozta, aki Justusnak világosan leszögezte: ő nem Kassák árnyékában van. A sértődést csak egy év múlva követte megbékélés. 12. Uo., 36. (Az én kiemelésem.)