Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata
az Együtt művészgárdájaként léptek közönség elé, mely például 1928. március 4-én rendkívül sikeres propaganda-előadást rendezett. „Délelőtt az Eszperantista Munkások Egyesülete, este a PTOE helyiségeit töltötték meg zsúfolásig az Együtt előfizetői. Az előadásokat Nagy Lajos vezette be s Baló Elemér, Kádár Anna, Kassákné Simon Jolán, Szalmás Piri, Boross Sándor, Jusztus [sic!] Pál mutattákbe Kassák Lajos, Szirmai Rezső, Fenyő László, Bálint György műveit." 1 3 Jóllehet a rövid életű Együtt tizenhárom megjelent lapszámával gondolkodástörténetileg ( intellectual history) nem tud versenybe szállni Kassák lapjaival, ám széles körű - nem utolsósorban Justus tevékenységének is betudható - tematikáját, valamint jeles szerzőgárdáját tekintve mégis fontos mozzanata a korszak baloldali teljesítményének, még ha szerkesztősége „népfrontos" is volt. 1 4 Az Együtt felrobbanásának oka azonban nem annyira a belső viták, mint inkább a konkurencia megjelenése volt: a Tamás Aladár vezette 100% és Kassák - a Dokumentumot követő - új lapja: a Munka. Meg kell jegyeznünk, hogy az Együtt szerkesztősége a körülményekhez képest a lehető legszerencsétlenebb módon reagált a vetélytársakra; Tamás István például azt veti a 100% szemére, hogy elárulja a munkáskultúra, illetve az egység gondolatát azzal, hogy nein a munkásoknak készül. Hisz - mint az Együttben írja - „éppen ez az olvasótábor az, amely torkig lakott a muszklija tömörségét zengő és a véres köpetén nyavalygó frenetikus irodalmi handlékkal, a próféta önjelöltekkel, akiknek minden ténykedése meddő negatívumokban merül ki. Gombostű dárdájukat beledöfik az átkos kapitalizmus szügyébe és azt hiszik, hogy ezzel megadták a kegyelemdöfést." 1 S E közjáték 13. Együtt, II. évf. (1928) 2. sz., 39. 14. Érthetetlen, hogy az Együttnek szentelt írásában Agárdi miért intézi el kézlegyintéssel ezt a teljesítményt, s miért tekinti „történetileg korainak, megalapozatlannak, a munkásmozgalom fejlődési logikájából eredően anakronisztikusnak" e vállalkozást. Lásd Agárdi Péter: Az Együtt (1927-28), Irodalomtörténeti Közlemények, LXXI1I. évf. (1969) 4. sz., 470-476. 15. Tamás István: 100%-os rabulisztikus materializmus, Együtt, II. évf. (1928) 7. sz., 30. (Kiemelés az eredetiben.) A 100% szinte permanens támadásával, csepülésével később a Munka s kivált Kassák sem maradt adós. A Tamás Aladárt „szimpla árulóként" kezelő Kassák egy ízben még
