Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

G. Komoróczy Emőke: Kassák aktualitása - szellemének továbbélése az ezredvégi (új)avantgárdban

kísérletező szellemű fiatal(ok)nak. Az újabb nemzedékek számára a díj orientációs bázist is jelentett: ha hazai terepen nem is juthattak szóhoz, „vigyázó szemüket" Párizsra vetve, iránytűt és megerősítést kaptak saját törekvéseiket illetően. Az első díjazottak (1972-1974) között volt Bakucz József Erdély Miklós, Jovánovics György, Oraveczlmre, Szentjóby Tamás és Tandori Dezső. Az évek telt évei-múltával mind több hazai név bukkant fel a Magyar Műhely és az Új Symposion holdudvarában, s az 1970- es évek derekára-végére már világossá vált: a magyar experimentális törekvések gyűjtőmedencéje az országhatárokon kívülre esik; az emigrációban élő, valamint a szovjet blokkba beszorult országok magyar ajkú avantgardista alkotói a „kinti" folyóiratokban találtak fórumra és kaptak bátorítást további munkájukhoz. Hiszen a hazai irodalomtörténészpártkorifeusok mindennél veszedelmesebbnek tartották Kassák szellemiségének újraéledését. Kassák korszakokon átívelő prokhmiciója (LevélKun Bélához a művészet nevében, Ma, 1919. június) megszabta a hangnemet és az autonómiáért vívott küzdelem jellegét a régi-új avantgárd számára a mindenkori kultúrpolitika tiltó-visszametsző hadmozdulataival szemben. Az alkotói szuverenitás védelmében kiálló, a kimondhatóság határait feszegető attitűd mind többek számára lett pajzs és fedezék a kulturális irányítás uniformizálni és konformizálni akaró törekvései ellenében; olyannyira, hogy az underground helyzetbe szorított művészek, a különböző rock- és polbeatzenekarok, az amatőr színjátszó stúdiók egymással szövetkezve már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján mindjobban szélesedő Nagy Pál: Szemrebbenés nélkül. In: Médium-Art, JAK Füzetek 51., szerkesztette: Fráter Zoltán és Petőcz András, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1990)