Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata
szeretném, hogy jelen tanulmány gondolatmenete és célja a legkevésbé sem óhajt beleíródni az utóbbi évtized nosztalgikus beszédmódjába. Már csak azért sem, mert amit itt elmondandó vagyok, az egy olyan, az 1920-1930-as évek fordulóján szárba szökkent, rövid életű, ám nagy kulturális potenciállal bíró baloldali hagyomány, amely sem 1948, sem 1956 után nem nagyon szólalhatott meg a nyilvánosság előtt. 1955 után, a börtönből való szabadulását követően Justus Pál a Corvina Kiadó szerkesztője volt, s jóllehet a „fiókjának író költő" maradt, a nyilvánosság számára műfordítóként tevékenykedett, s mint ilyen halt meg 1965 decemberében, mikor Temesvárra ment barátaihoz pihenni. Az Elet és Irodalom rövid, formális nekrológja Justust mint ismert társadalomtudományi írót, költőt, műfordítót, a Corvina Kiadó felelős szerkesztőjét méltatja/ A közlemény idézi a kiadó a gyászjelentések formális abszurditásáig elmenő hivatalos kommünikéjét: „enciklopédikus műveltségű szerkesztő, a lelkes, áldozatkész munkatárs pótolhatatlan űrt hagyott maga után." 4 Megemlíti ugyan Justus két önálló kötetét, de főleg a műfordítót méltatja. E semmitmondó minősítés, a gyászjelentések és nekrológok olvasásához szokott közönség szemében mégis az utókor első, primer ítélete, minősítése az elhunytról. 1966 politikai közegében még csak érthető, hogy említetlenül marad 1945 és 1949 közötti, a 3. Bár elsősorban francia fordítóként tevékenykedett, egyik legnagyobb sikerét épp Shakespeare szonettjeinek fordításával érte el, mely a nemzetközi kritika méltatását is kivívta. Lásd Andor Klay: The Sonnets of Shakespeare - Shakespeare szonettjei, fordította Justus Pál, Shakespeare Quarterly, Vol. 9, No. 2. (1958), 189-192. 4. Justus Pál halála: Élet és Irodalom, X. évf. (1966) 2. sz., 4. Lásd még Jemnitz János: Justus Pálról, Népszabadság, 1980, 81. sz., 6.; Köves Rózsa: 75 éve született Justus Pál, Magyar Nemzet, 1980, 81. sz., 6.; Köves Rózsa: Emlékezés és nekrológ, Magyar Nemzet, 1989, 80. sz., Visszhang-melléklet, 4. Justus Pál, forrás: Justus Pál: Végrendelet, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981. Ismeretlen fotós felvétele
