Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata

Szociáldemokrata Párt baloldalán lokalizálható politikai-ideológiai, kultúrapolitikusi szerepe, illetve az annak végére pontot tévő Rajk-per, valamint az azt követő hét börtönéve, de az már kissé meglepőbb, hogy ugyanígy említésre érdemtelennek tűnt Justusnak a két háború közötti munkásmozgalomban betöltött szerepe. Két önálló kötete révén ugyan szóba kerül költőstátusa, ám a gyászjelentés mechanikus, mindig túlzásokban fogalmazó retorikája miatt ez is súlytalannak és egyoldalúnak hat. Az átlagos olvasó nyilván legyintett egyet, gondolván: egy újabb verselő műfordító, akiknek pedig mondott valamit a neve, azok könnyen besorolhatták a „verselő politikusok" közé. Ám Justus Pál nem sorolható be sem ide, sem oda. Nem műkedvelő poéta volt, mint Szakasits Árpád, aki szintén publikált (meglehetősen dilettáns) verseket. Justus Pál alapvetően költőként indult 1925-ben, s éppenséggel a munkásmozgalmi aktivitása, szervezőkészsége, majd a politikai, avantgardista közösségi élmény mind intenzívebb hatása révén, időközben az egyik legfelkészültebb politikaelméleti szakembere lett a mozgalomnak - ám közben nem adta fel lírai ambícióit sem. Nem verselő politikus, de nem is politizáló költő a helyes módszertani megközelítés, még ha alapvetően nem is hamis e kép. Nem hamis, de torzít, amennyiben nem veszi figyelembe az avantgárd sajátos, voltaképpen a „minden adott és minden előleges" kategória végletes tagadására és elutasítására épülő ethoszát. Az avantgárd ugyanis nem ismerte el sem a zárt autonóm műalkotások kategóriarendszerét, sem a politikai cselekvés klasszikus fogalmát. Itt a művészi cselekvés és a politikai megnyilatkozás nem más, mint az alkotás technikája, olyan önkifejezés, amely nap-nap után a mindennapi élet gyakorlatában testesül meg. Szabadvers és marxizmus, szabad szerelem és gimnasztyorka, szavalókórus és hűvösvölgyi kirándulás egyként, pontosabban együtt részei annak az életvilág komplex fogalmára telepedett avantgardista ethosznak, mely a kontempláció és a cselekvés, az eszme és a gyakorlat harmonikus kettősségének elvére épült.