Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata
a házépítés stílusáért építünk. Magunkból, a szociális ember érzés- és gondolatvilágából emeljük ki alkotásunk lényegét, verseinkből ember szól az emberhez, házainkat ember építi ember részére. (...) Ahhoz, hogy a munkásság szocialista politikát csinálhasson, meg kell ismerkednie az élet sokoldalúságával. (...) A Munka pártfrakcióktól és pénzcsoportoktól független szocialista orgánum. Szerkesztőinek egyénenkint nincsenek politikai aspirációi. Azért létesült, hogy hasábjain helyet adhasson a társadalmi fejlődést szolgáló, az ember szocialista gondolatait és érzéseit kiszélesítő és elmélyítő kultúr- és civilizációs produktumoknak és politikai észrevételeknek." 1 6 E szövegből világosan kitetszik a program: a politikához való viszony a maga direkt formájában nem sokat ér, ha nem előzi meg a mindennapi élet valóságából táplálkozó folytonos reflexió; ennek feltétele a munkáskultúrával való érintkezés. Ám mit jelent itt a valóság fogalma? Ezt legplasztikusabban nem is annyira Kassák, mint inkább a Dokumentumot vele együtt szerkesztő Németh Andor fogalmazta meg nevezetes esszéjében: „A valóság nem fogalom: ha tehát közel akarunk férkőzni hozzá, hozzá kell nyúlnunk, cselekednünk kell." 1 Ezért határolja el magát Kassák a l'art pour l'art eszméjétől, s egy olyan művészi megnyilatkozás mellett foglal állást, amely képes az élet formálására, alakítására. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ez a politikailag rendkívül tudatos avantgardizmus - legalábbis célkitűzései szintjén - a lehető legtávolabb áll a polgári magaskultúra zárt, XIX. századi eszméjétől. Persze más az elképzelés a vágyott kulturális állapotról és megint más, hogy a mindennapok gyakorlata ebből mit tud megvalósítani. Ám ez az intellektuális közeg, a diákok és ifjúmunkások konfigurációja a ma perspektívájából talán épp azért olyan érdekes, s ezért 16. Kassák Lajos bevezetője, Munka, 1928. szeptember, l.sz., 1-3. 17. Németh a „gondolattá váló tett"-re utal, „mely nem puszta reflexió, hanem a tények tulajdon mozgásának a megfogalmazása". Lásd Németh Andor: Kommentár, in: A szélén behajtva. Válogatott írások, s. a. r. Réz Pál, Budapest, Magvető, 1973, 174-180. (Az idézet a 177. lapon, kiemelés az eredetiben.) Az esszé eredetileg megjelent: Dokumentum, 1926. december.
