Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

K. Horváth Zsolt: A munkáskalokagathia pillanata

után az Együtt kimondta feloszlását, s a szerkesztőség fele a 100%-hoz, másik fele a Munka hoz szegődött el. Justus, mint visszatekintésében írja, rendkívüli csalódottságot érzett ekkor, s e kiábrándultság a Vági István-féle MSZMP megszűnte után a második nagy mozgalmi csalódás volt számára; egy darabig sehová sem írt, mindössze a szociáldemokrata pártba és munkás-kultúrszervezetekbe járt. Az 1928 szeptemberében induló Munkában azonban nyomát sem látni még efféle kiábrándulásnak. A beköszöntő szám Kassák által jegyzett bevezetőjében világosan tetten érhető a fentebb vázolt egység, az ember- és társadalomformáló hevület. Talán érdemes hosszasabban idézni e gondolatokból, már csak azért is, mert e tézisek - legalábbis egy ideig - egy lap és egy mozgalom credóját foglalták össze s tették láthatóvá. „Mikor ennek a lapnak írását és kiadását elhatároztuk, tudatában voltunk annak, hogy egy szociális cselekedet elvégzésére vállalkozunk. Nem mint szfl/cpolitikusok tömörültünk a lap köré, az élet más területein vagyunk szakemberek, mint alkotó művészek, pedagógusok, technikusok és társadalomkritikusok akarunk munkálkodni. (...) S ha lapunk hasábjain nem is csinálunk napi politikát, munkásságunk konstruktív jellegével tiltakozunk minden frázis ellen s tanújelét próbáljuk adni annak, hogy egy új fejlődés kezdeti stádiumába érkeztünk el, amelynek minden területén számolnunk kell a hétköznapok realitásával. Úgy a politikusnak, mint a közgazdásznak, a tudósnak, a technikusnak, a művésznek, mindnyájunknak egyetlen föladata van ma: az élet reális adottságainak, szociális szempontú, gyökeres átalakítása. Tiltakozunk mindenféle fölülről irányított politikai egyeduralom ellen, a tömeghez akarunk szólni s elsősorban a fiatal dolgozókhoz és diákokhoz, a tömegek organizatórikus és kritikai képességének fejlődését akarjuk elősegíteni és kimélyíteni. (...) Nem verset írunk magáért a versért, nem szobrokat faragunk magáért a szoborért és házakat sem magáért a nagy hatást kiváltó Palasovszky Ödönt is tolla hegyére tűzi, mert ez utóbbi álnéven részt vett gróf Bethlenné pantomimestélyén, sőt a 100% jóváhagyásával munkásokat is magával vitt erre az alkalomra. Kassák Lajos: Félre az útból, Munka, (1929. november) 10. szám, 312-313.