Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Kappanyos András: Másodszorra elvész az. első?

jegyében indult életmű sem teljesedhet ki zavartalanul: meghasonlás, emigráció, félreállítás és tisztázatlan halálesetek, eltűnések jellemzik az egyes életpályákat. Annyit máris bizonyítva láthatunk, hogy az avantgárd „bukásáról" beszélni miként azt néhány tekintélyes elemző teszi - nemcsak pontatlan, hanem méltánytalan is. Hogy a kreatív energiák nem merültek ki, azt számos emigrációba kényszerült, eredeti csoportjától és közegétől elsodródott művész továbbra is felfelé ívelő pályája mutatja. Hogy a mozgalmi energiákkimerültekvolna-e, azt nemigen lehet megítélni olyan mozgalmaknál, amelyeknek nem is volt módjuk elérni ebbe a fázisba. Az avantgárd nyílt, mozgalmi kontinuitása tehát az eredeti bázisok közül eleve csak Amerikában, valamint (a megszállásig) Franciaországban volt lehetséges. Ehhez járult még néhány később indult csoport, mint például Hollandiában a dadaizmusba is belekóstoló, de alapvetően konstruktivista De Stijl : Franciaországban a mozgalmi jellegű avantgárdot a húszas évek közepétől az André Breton vezette szürrealista csoport monopolizálta, habár a kiemelkedő művek megszületését és alkotóik érvényesülését egyre kevésbé befolyásolta a csoporthoz való tartozás.

8 Valódi, megtöretlen kontinuitásról voltaképpen csak az Egyesült Államokban beszélhetünk, amelyet mind a diktatórikus államszervezetté, mind a hadszíntérré válás elkerült. Itt is voltak ugyan olyan periódusok, 7. Itt kell említést tenni róla, hogy a csoport vezéralakja, Theo van Doesburg, a konstruktivista festő egy külön, dadaista identitást is kiépített magának I. K. Bonset néven. 8. Érdekes megfigyelni, hogy a kor számos kiemelkedő hatású művésze épp a Breton által kizártak, elutasítottak közül kerül ki, mint például Artaud vagy Cocteau. Yoshimura Masunobu performansza, Tokió, 1960