Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

Kappanyos András: Másodszorra elvész az. első?

amelyek kedvezőtlen körülményeket teremtettek a szubverzív művészeti mozgalmak működése számára (mint például az alkoholtilalom időszaka, a gazdasági válság, a nacionalista hullámok), de az európai lehetőségek beszűkülése, az üldöztetés, majd a háború mégis a művészi kreativitás nettó importőrévé tette Amerikát. Az emigráns művészek révén sok tekintetben az európai mozgalmak kontinuitása is Amerikába helyeződött át. A magyar művészek közül talán Moholy-Nagy László a legjobb példa erre, aki Chicagóban újraalapította a Bauhaus iskolát, megőrizve és továbbadva az egyik legfontosabb hagyományszálat. Nehéz volna vitatni, hogy az eredeti és a neoavantgárd közötti folytonosság legfőbb személyes letéteményese Marcel Duchamp volt, aki ugyan már a húszas években felhagyott a festészettel, személyes karizmája révén mégis nemzedékek elindulásának ihletője lett a legkülönfélébb művészeti ágakban

9, ráadásul össze is kapcsolta az amerikai (főként a New York-i) kulturális szcénát a legtovább fennmaradó és leghamarabb újrainduló európai központtal, Párizzsal. A hatvanas években kezdődő művészi törekvések egy részét, melyek részint a pop-artba, részint a concept-artba, részint a fluxusba vagy más izmusokba torkolltak - épp erre a nyilvánvaló hatásra tekintettel -, neodada névvel illette a kritika. 9. A legszűkebb lista is feltétlenül tartalmazza John Cage, Merce Cunningham és Robert Rauschenberg nevét. Allan Kaprow happeningje, amely meggyőzte Hans Richtert, 1962, New York