Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az Olümposz bűvöletében - VASY GÉZA: Szubjektív verselemzés

nos iskolai tankönyveiben, hiszen akkori emlékem van róla, tartalmáról éppen úgy, mint akkor még nem tudtam, minthogy jambikus ritmusáról. A Homérosz fordításakor már későbbi, kamaszkori emlék. 1956-ban végeztem el az általános iskolát, s annak az évnek könyvhetére jelent meg az Ifjúsági Könyvkiadónál a Kormos István szerkesztette A magyar költészet gyöngyszemei sorozatban első alkalommal a Mai magyar költők antológiája Vargha Balázs válogatásában. A legidősebb Heltai Jenőtől a legfiatalabb Csoóri Sándorig összesen 48 költőt mutatott be. Számomra mindenképpen, mert bár némelyikük neve már ismerősen csengett a Csillag, az Új Hang, az Irodalmi Újság lapjairól, „reprezentatív" verseikkel itt találkozhattam először ebben a kemény 12 forintba illetve könyvheti engedménnyel is 10 forint 50 fillérbe kerülő, ámde árát igazán megháláló könyvecskében. Azt, hogy már mindjárt 1956 nyarán felfedeztem-e Devecseri Gábor említett, s ebben az antológiában is szereplő versét, meg nem mondanám, de alighanem így lehetett, hiszen elemi élményem volt, hogy fiatal vagyok, azaz már nem gyerek, aztán már gimnazista is, majd októberben a forradalom szemtanúja, lelkes híve. „A fiatalság olyan mint a tenger", s ekkor: Föltámadott a tenger. Vonzóvá tette e verset természetesen az ismerős homéroszi világ is. A Homérosz fordításakor a költő Jövendő tükre című kötetében jelent meg 1954-ben. Devecseri a harmincas években csodagyerekként, majd míves költőként, formavirtuózként vált ismertté, így talán meglepő azok számára, akik ma veszik kézbe ezt a kötetet, s egybevetik az összegyűjtött versek anyagával, hogy mennyi minden bizonyult romlandónak, feledésre ítéltnek az egykori anyagból. Ugyanis Devecseri is azok közé tartozott, akiket a fordulat éve valóban átformált, azaz polgárból a proletárdiktatúra és a marxizmus naiv hívévé tett. Ő maga katonatisztként, őrnagyként, a katonai akadémia irodalomtanáraként a béke ügyének költőjeként került be az új olvasók köztudatába. Egyébként ifjúkori barátjával, Somlyó Györggyel osztozott ezen a címkén. Megbocsátó iróniával úgy látom, még mindig a legelfogadhatóbb témakört választották a maguk számára az engedélyezettek közül. Kevésbé megbocsátóan viszont azért meg kell említeni azt is, hogy a béke költője sem lehetett mentes másfajta feladatok elvégzése alól. Ugyancsak iskolai vers volt A béke katonái 1949-ből. (Ez az 1956os antológia másik Devecseri verse.) Ez az 1950-es Terjed a fény című kötetben szerepel, s ennek sem kegyelmezett meg később szerzője. E kötetecske 23 verséből mindössze 3 került be az életmű-kiadásba. S egy sor sem az Önkéntes határőr című elbeszélő költeményből. Csak három rész a verses szovjet útinaplóból (1955). Az 1948-1955 közötti verstermésnek utóbb - a terjedelmet tekintve -