Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

A boldog költő - SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A boldog költő

ben az ő számára, arra az „éjszaka zenéjé"-nek egyre erősödő hangja figyelmeztet verseiben. A menekülés lehetősége („Mint fürdőző a kádból, / Kilépek a világból") irreálisnak bizonyult, és 1943-ban az „Éjszaka van" de profundisvíziója követte: Éjszaka van. Ne akard, hogy múljék, Hívd a sötétet. Rossz madarak szállnak. Jó, mikor éjszaka van. De emellett - és nyilván éppen ezért - a fiatalkorinál teltebb és érettebb hangon szólal meg ekkor a tündérvilág zenéje is, amely mint az életbenmaradás egyetlen lehetősége, önmagáért valóvá válik („Erted kezdtem el zenélni, ám a zenéért folytatom"). Ez cseng tovább felszabadultabb hangon a háború utáni első években, a Levél a hegyről Papageno-versében és főképp a Tündér-ben: „ Vers a rétem, vers a házam, / a hóesést versből ráztam, / napsugarat versből szőttem, / én magam is versből jöttem / köpenyem is abból szabva, / kezemben a vers a szablya, / vers alattam, vers felettem: / eltűnök a fellegekben. " * A háborús évek élményeinek legmélyebb kifejezése azonban műfordításban valósult meg, olyan munkában, amely élete végéig rabságába, boldogan viselt rabságába ejtette a költőt. A mindenkit és mindent, amiért az életet élni érdemesnek tartotta, megsemmisüléssel fenyegető veszedelmek irtózatából a feloldódást az Odüsszeia fordítása adta meg, amelynek sokat tűrt és leleményességével minden megpróbáltatásból diadalmasan kikerülő hősében akkor „az első európai embert" ismerte föl. Az Odüsszeia első megjelenése (1947) a tündérvilág szétfoszlása is volt. S visszatekintve az ezt követő évekre, aligha lehet kétséges, hogy a legendás beletemetkezés az Iliász fordításába és a két homéroszi eposz fordításának tökéletessé csiszolásába számára ekkor az ellensúlyt jelentette az Önkéntes határőr-re\ (1951) és a Terjed a fény (1950), vagy a Jövendő tükre (1954) sok versével szemben, azt a pontot, ahol a maga világát, szilárd földet érzett a lába alatt. Még így is egy évtizedes költői hallgatással kellett vezekelnie önmaga előtt: önálló verseskötete csak a görög földdel való rég vágyott személyes találkozások hatására. 1964-ben jelent meg legközelebb (Odüsszeusz szerelmei). De ezalatt az évtized alatt a magyar költészetet és a műfordítás elméletét is tudatosan gazdagító fordítások sorában megjelentek a görög tragé-