Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Gyorsfénykép Devecseri Gáborról - DEVECSERI GÁBOR levele Füst Milánhoz

Devecseri Gábor levele Füst Milánhoz ÉDES ÉS NAGYON-NAGYON TISZTELT MILÁN BÁTYÁM! Megint alkalmam volt egy nagy emberrel egy negyedórát együtt tölteni. És ez a nagy ember megint Te voltál. Nagyvilág-beli Shakespeare-edet itt Szigligeten a Te fáid közelében olvastam el, a szobában, nyitott ablak mellett, s megint a világot nyitottad ki nekem, ezzel az írásoddal is. Amit Sh.-ró'l és a színpadról mondasz, az mélységesen igaz - és (nem értesz félre talán, ha nem hallgatom el), úgy érzem, az ellenkezője is igaz. Ha nem így volna, gyászos volna, mert meg kellene fosztanunk a színpadot legnagyobb költőjétől. Márpedig a színpadnak is joga van költőhöz, és miért ne a legnagyobbhoz, ha egyszer ez maga mondott igent neki, sőt a kezét kérte. S ami a színpadról is, nemcsak a lélek színpadáról, mégiscsak átszűrődik ama nagy pillanatokból a lélekbe, a lelkekbe, az sem kevés, az is mérhetetlen és főként nélkülözhetetlen kincs. De ha mint írtam - e tételednek az ellenkezőjét is igaznak sejtem, azt tudom, hogy olyan szépen igaz sohasem lehet, mint amit Te írtál - mert azt Te írtad, az ellentételt pedig nem. S most arra kérlek, ne háborodj fel azon, hogy többre tartalak Téged, mint az igazságodat. Mert az a lírai és drámai erő, amely minden írásodban nemcsak érzelmi hanem értelmi izzással is hatalmasan van jelen, igazságodat is magábanfoglalja, s akkor is örökérvényű marad, ha az érvek egyike-másika az olvasót nemcsak csodálatra, hanem vitára is készteti. Igaz tisztelettel és nagy szeretettel üdvözöl Devecseri Gabi (akire most talán azt mondod, hogy marha, s talán igazad is van.) Erzsikének kezét csókolom.