Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az istenek kegyeltje - FALUS RÓBERT: „Non omnis moriar". Devecseri Gábor emlékére.

tőségekben egyaránt -, mint amennyit a polgári létforma nyújtott. Ez a vágy és a fasizmus gyűlölete munkált benne, hogy a felszabadulás után az új világ forradalmi erőihez csatlakozzék. Meggyőződésből tette, mint ahogy verseit is mindig őszintén írta - akkor is, amikor (sok másunkkal együtt!) aktuálpolitikai torzítások szavát hitte igaznak. Őszintén szenvedte meg a kiábrándulást és útvesztést is. Sok mindennek kellett letisztulnia a világban is, lelkében is, amíg lírikus elnémulása feloldódott és - József Attiláról írt esszéjének szellemében - megtalálta a harmóniát költői-tudósi munkássága és a nemzeti felemelkedés ügye között. Ezt az új szintű, belső felszabadultságot is dokumentálja memoárkötetének folytatása - a haláloságyon írt és diktált sorozata, A hasfelmetszés előnyei. Önéletírás, ars poetica, művelődéstörténeti esszéfüzér mindkét gyűjtemény - az alkotó szellem kiteljesülésének tanúságtétele. Nem csupán az ő egyéniségének, elveinek pályájának utánozhatatlan bájú tükörképe, hanem forrás is az által megélt korszak újra-megismerő tanulmányozásához. * ... Önkéntes volt ez a rabság, jóízű gyötrődés, örömosztó munka. Köszönjük. A kétnyelvű Horatius-kötet horatiusi Utószavát zárta le e szavakkal. A „Köszönjük" szót azonban már mi foglaljuk búcsúnkba, s mindazok a majdaniak, akik tőle tanulják meg a munka, a humánum és a kultúra szeretetét. Emberi emléke éppoly friss marad, mint irodalmi hagyatéka: „átsüt rajta a holnap ifjúsága". (Nagyvilág, 1971/11) cs