Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

üzentem neki, megvárom a véleményedet, mert a nagyobb cikkeknél a három szerkesztő közösen dönt, s ez a csonka év bajosan lesz alkalmas ilyen terjedelemre. — Féja rágalmazása? Mosolygok rajta. Kodolányi se jelentkezik a novellával, a kis öreg. A Magyarországnál most pár pengő pluszra tettek szert, s nagy legények. Legyenek boldogok. Majd jönnek még egy láda kézirattal. — Tehát: vagy küldd hozzám a Telepítést, hogy összhangba hozzam a meglevő anyaggal, átutalva némelyiket a II. számba, vagy végezd el magad. A cikkek Kecskeméten vannak, péntekre ígérte Tóth a próbaszámot, sietni kell. A filléressel gyere le vasárnap. Az ajtókat bezárnánk, nem adnék hírt senkinek a jöveteledről, s letárgyalhatnánk nyugodtan mindent: a második számot sa követendő elveket. Ha Pestre lenne filléres, én szívesen felszaladnék, de nincs. Szeretettel ölel: Gulyás Pál Ui. Ha megbánásféle, vmi gyanú ébredt volna fel Benned az én szerkesztői képességem ellen, bármikor elcsaphatsz. Csak füttyentened kell, s távozom. Szép az erdő, az esték gyönyörűk, lihegnek az állatok, egyszóval: van végtelen kárpótlás az irodalomért. (Most zendített rá a Rákóczi. Kilenc óra. Mily szép lenne most a lombok alatt Csokonai sírjánál!) ne [Budapest, 1934. ápr. 28.] Kedves Barátom, a feleségem utánajárt a postai kedvezménynek. Először is a Kecskeméti Nyomdának kell kérnie Szegeden. Neked kell Debrecenben polgármesteri végzést szerezned, amely a lap megjelenését engedélyezi. A kérvényre 2 P okmánybélyeg kell + 3 példányban a lapfej 30-30 fill, okm.bélyeggel + 3 példányban egy irat (X—30), hogy ki a laptulajdonos (Te, az egyszerűség kedvéért). — Nem írtad, hogy mi lett Földessy cikkével. Az én agyamban így alakul a lap: Válasz 1, Fülep 22, Pf ist. 15, Illyés 2, Cs. Szabó L. 6, Halász 6, Gulyás8, Kritika 10, Telepítés 6, Szőnyi 2, Hungarológia 2, Szerb2, Pongrácz 1, Kondor 3, ez 5 [és] 1/2 ív, Kondort nem szívesen hagyom el: szín. Ebben az évben már rá kell áldoznunk valamit, de hát ne maradjunk szégyenben, ha kezdtük. — Az én kisebbségi cikkem maradjon el. Vasárnap nem utazhatom le, nincs jegy és nincs Tanu. Pünkösdre, ha lesz filléres. — Én is tudom, hogy szépen fütyölnek a madarak, de most már csak kitartani, Pál. Oláhnak mondd meg: regényt nem hozhatunk, legfölebb részletet. Ölel: Németh L. Féjáékkal ne törődj, úgyis léket kapnak. Halászt ne bántsuk meg!