Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Budapest, 1934. ápr. 30.] Kedves Barátom, itt ülünk a Centrálban Illyéssel, Tóthtal, s nézzük a korrektúrát. Az a javaslatom: a Madách-f üggelék maradjon el. Jöhet a következő számban mint jegyzet. S helyünk lesz kritikákra. Are változtatásod azonban mindenhogy ki kell hagyni. Ölel: N. L. Szeretettel ölel: Illyés Gyula 98. [Debrecen, 1934. ápr. 30.] Kedves Laci, íme két Fülep-lap. Amint látod, nem olyan érzékeny ő, ha „illedelmesen" beszélnek vele. Nekem kezd ez az ember tetszeni. Amikor kifejezte óhaját, hogy a borítékot szerette volna látni, azonnal küldtem neki a nálam levő mintákból. Kíváncsi vagyok, az ő választása hogy üt ki. Én bízom benne, hogy jobb lesz a mostaninál. Szabó Lőrincék itt voltak. Zsilinszky, Zilahy és ő. Kb. 1/2 10-kor vágódtam be, Szabó L. épp vmi Lóci-versét szavalta blazírt előkelőséggel. A vers rossz volt, kapta, de a közönség annál jobban tapsolt. Igazi Az Est-lapok hangulat terjengett. Aztán beszélgettünk, banketten, de ezzel nem zavarom Tanu-áhítatodat. (Undor fogott el, de aztán elfelejtettem.) Mégis, csak egy „pletyka": oly botrányos fölényeskedő volt a beszéde Lőrinc úrnak, hogy a pesti (budai) társalgást messze felülmúlta. Ezzel az emberrel nem óhajtok többé szóba állni. Inkább otthagyom az irodalmat. Kapcának néz bennünket, akikbe kedve szerint beletörölheti csizmáját, aztán felrúghat. Neki a Te munkád is beteges, rosszidegű hiúságmánia, önképzőköri önzetlenségi játék, amelyen ő régóta túl van. Van tehetséged, másképp szóba se állna Veled, de kb. 10 év múlva benő a fejed lágya, s ott leszel, közel ahhoz, ahol ő már most... Ilyenfajta volt a diskurzus irányvonala. Fülep? Lelki beteg... Mindenki beteg, hiú, gazember... Engem nem tévesztett meg ez a beszéd, de a nihil utálata volt benne. Üresség. Mily kevés; végtelenül kevés egymagában azartisztikum, a „kifejezés ! A hit... Ez a legnagyobb. A Nyugat legújabb száma előttem. Szinte: Válasz. Szereplői: Halász G.-Cs. Szabó L. — Illyés Gy.... Ne félts, nem csüggedek. Elhatároztam, a belemet is beleteszem a Válaszba. Ki akarok Melletted tartani, még ha mindenki kacagna is rajtam. De ezután is kritikával leszek barátod. Csak így győzhetünk. Kuthy intézi az engedélyt, rögtön küldöm, mihelyt kész lesz. Sietek a levéllel, írtam Tóthnak is, Oláhnak is.