Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1933. dec. 27-29.] 1933. dec. 26. Kedd. [!] — Bolond vagy te, László! A sok tudás őrültségbe visz téged! Félre ne érts, Barátom. Az Apostolok cselekedeteinek 26:24-ről van szó. Tégy neved helyébe Pált, kész a textus. „Lapalapítások bohóvá vagyok már..." A bohóc szó juttatta eszembe az evangéliumot. Most ezt keverem Aiszkhülosszal. Megrendített tegnap este. Leborulni valami esztelen nagyság előtt, valami áradó fény előtt, leesni a földre, mint Pál és útitársai, mert megbűvölte őket „a mennyből a nap ragyogását túlhaladó fény"... Ily gondolatok környékeztek, midőn leveledet megkaptam. Légy csak „bohóc", meg se ismerj többé az életben, levelet se írj többé, megbocsátom, ha hű maradsz a „zengő mag"-hoz, mely életed fundamentumából sugárzik. A Tanu szememben szálka? Légy igazságos: gondolj a hosszú tűnődésekre, a napok és hónapok méregetéseire. Lehetetlen, hogy a „szálka"-vád megillessen. De Te most a Tanún töprengsz, Isten ments szavak hüvelyezésétől! Tudom, hogy szíved mélyén más vélemény is lappang, bízom továbbra is nemességedben, amelyben a Tanu első éve lezárultával sem csalódtam. Lesz még alkalom, hogy elmondjam — szeretném hinni, hogy lesz —: valamikor cikket írtam a „fiatal" N. L-ról, holmi „sűrülés"-t ajánlottam figyelmébe, s íme, itt a beteljesedett élet, íme, itt a lassú évek nyomása, íme, itt az egész ember... Légy csak „bolond", László, amilyen bolond Pál volt, s eljutsz bízvást Rómába. Még a vihar se fog ártani Néked, bárha oktalanul otthagyja barbár kapitányod a Szépkikötőket, Kréta alatt. A Kecskeméti Hírlap heti melléklete? A terv nem rossz, bár legjobb lenne rendes heti folyóirat. Kertész Dániel mindenképpen biztosított róla, hogy március 1-re megindulhatunk. Tulajdonképp nem bukott meg a lapterv, csak hát aludni kell néhányat rá. Neked is jobb, ha a Tanút jól meglököd, tele tüdővel indulsz neki a második fordulónak, időd drága most. Ezt a levelet vedd úgy, hogy majd követi egy itteni tanácskozás részletesebb beszámolója. Most csak a magam gondolatait közlöm. Egyelőre maradjunk a heti melléklet-tervnél. Hátránya, hogy sűrűn váltogatják egymást az időközök. De ha két mellékletet előre megszerkesztünk vagy mondjuk: előre egy hónapra valót (6 ívet), akkor már nem kell hétről hétre kapkodni. Nem tudom, milyen lapokat gondolsz belekapcsolni a Kecsk. Hírlapba. Itt, Debrecenben, holnap már tárgyalok a szerkesztőkkel, K. Dániel ezen a téren jó segítség. Arra is gondoltam, hogy negyedévi időközben adnánk ki 10-20 íves füzetet (könyvet), egy év alatt javát adhatnánk a magyar szellemi életnek, ez megkímélne a zsurnaliszta kapkodástól. Én iszonyodom a zsurnalizmustól, ebben látom rákfenéjét a mai magyar irodalomnak, minden néhány napra készül, az „egy nap élő ember", ahogy Prométheusz búsong Kaukázus szikláin. 1933. dec. 27. Szerda. [!] Összejöttünk J. Gézánál: Pongrácz K., Kertész D., Csobán Endre (főlevéltárnok), Kardos L. + Pál, végül én magam. A havi megjelenés mellett szavazott mindenki. Hol-