Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

getlenség is átvegye a mellékletet, akkor egy példány alig három fillérbe kerül. Van egy irodalmi hetilapunk, amely egyszerre két-háromezer embernek kerül a kezébe. Mit szólsz hozzá? Esetleg arról is lehet szó, hogy három-négyszáz példány átvételére mi kötelezzük magunkat, negyedévi egy pengő ötvenért csak el tudjuk sütni (12 szám). Minden számban közlünk négy-öt verset, egy elbeszélést, egy regényfolytatást s öt-hat kritikát, 2-3 cikket. Ha ezt nem találod elfogadhatónak, tessék új tervvel jönni, ha legkésőbb március elsejéig meg nem indul a lap, tőlem több levelet ne várj. Viszont ha megindul, kötelezem, hogy őszre beszüntetem szegény, szemetekben-szálka Tanút, amint azt Gézának is megígértem. Arról pedig, hogy én csak szerkesztő vagyok-e vagy még más is: nem vitatkozom. Ölel: Budapest, 1933. dec. 24-én Németh László 52. [Debrecen, 1933. dec. 27.] 1933. XII. 27. Szerda Kedves Barátom, ma de. tárgyaltam Debrecen főlevéltárnokával, aki több itteni társaság vezetője, befolyásos férfi. Holnap du. összejövünk többen, hogy pontokba foglaljuk a módozatokat. Úgy véljük, hogy havonta megjelenő folyóiratra kell törekednünk, s csak utolsó esetben vegyük elő a napilapok vasárnapi mellékleteként (e kifejezés kissé cifra!) csatolt szépirodalmi közlemények tervét, a zsurnaliszta kapkodás és befolyás elkerülése végett, s mondanivalónk nagyobb nyomatéka kedvéért. Holnaputánra közlöm a megbeszélés eredményét. Addig is írd és szerkeszd a Tanút a régi hittel, hiszen a második évfolyamot tekintetted voltaképpeni feladatnak, amelynek az első évfolyam csak mintegy bevezetője. Sajnálom, hogy „szálká"-t olvastál ki kritikámból, példát akartam statuálni: a baráti kötelék fokozott szigorra és szkepszisre kényszerít. Légy nyugodt, lehet még szavam ügyedben, s szívem mélyén érzem is, hogy írásomban túl erős volt az ékezet, de a Te szellemed kibírja az ítéleti próbát, s csak győztesen kerülsz ki az időből. A Tanút továbbra is a legnagyobb szeretettel várjuk, Reményi tegnap írt Amerikából, hogy ő is elküldte már az előf ,-i díjat, várva sok reménnyel folyóiratodat. Tudom, hogy a feladat nagysága túlfeszíti és ingerlékennyé teszi idegeidet, írj nekem úgy, ahogy temperamentumod diktálja. Sőt: ha nagyon le vagy verve, nagyon haragszol, öntsd ki rossz kedvedet énrám, váilalom a villámhárító-szerepet, csak hogy a Tanu erőviszonyait ne billentsék fel a szubjektív változások. Mondj tehetetlen gyávának, impotens lajhárnak, mondd fel a barátságot, aztán csináld vissza vagy sose csináld vissza: vállalom, zokszó nélkül, mert nagyrabecsüllek, kedves Laci, Isten Veled! Szeretettel üdvözöllek: G. Pál