Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Felsőgöd, 1933. okt. 22.] Kedves Palim, ha nem vagyunk terhesek, a vasárnapi filléressel leutazunk Debrecenbe, a feleségem este visszajön, én, ha kapok szabadságot, ottmaradok még egy-két napot, a jegyemmel valaki más esetleg visszautazhatna. Természetes, csak akkor megyünk, ha karácsonykor visszaadjátok a látogatást, kérlek, írj minél előbb. Szeretettel ölel: Németh László Felsőgöd, 1933. okt. 22. [Debrecen, 1933. nov. 3.] Kedves Barátom, képességeim tömegét tapogattam, amikor Veled annyi időn át foglalkoztam. De e személyi eseten túl, megbecsültem Benned a magyarság lángeszű kultúrfanatikusát, az organizátort, s végül sok értékes emberi tulajdonságodnak lettem kedvelője. Igy nyílt ki szívemben — túl az irodalmi érdekeken — a barátság virága. Most adtam postára a Protestáns Szemle- számára Tanúd kritikáját. Ne vegye árulásnak, s engedje meg Németh László, a barát, hogy hosszú időn át ne foglalkozzam vele ezentúl mint irodalmárral. Pihenésre van szükségem, a végkimerülés mezsgyéjén tántorgok, elfeledném az analíziseket, s a Tanukat is. Mielőtt ismét kezembe vehetnem, egy távoli emlék boldog mosolyával rakom le könyvpolcomra, sorban egymás után, ahogy megjelentek. Lelkiismeretemnek a végsőkig meg akartam felelni, úgy érzem, hogyha továbbmennék még a lelkiismeretben, elhagyna utolsó erőssége is. Otthonom bármikor nyitva számodra, köszönöm látogatásodat. Isten Veled! Légy hű eszméidhez! Barátod: Gulyás Pál 41. [Budapest, 1933. nov. 6.] Kedves Palim, most tettem íe Oláh-tanulmányodat. Újra állítom, s most már személyes érdek gyanúja nélkül, amix Németh-tanulmányod után is mondtam, hogy elsősorban kritikus-tehetség vagy, a kritikai behatolás és megragadás ereje, úgy érzem, egyik kortársamban