Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

emelni, de úgy, hogy közben továbbra is megmaradjon a „jelleg", s ne pusztuljanak el „Árkádia-Debrecen" gyökerei. Ez utóbbi elképzelésének hangsúlyozása miatt támadt vita, összecsapás, majd erős meghasonlás a debreceni barátokkal: Juhász Gézával, Kardos Lászlóval, de főleg Kardos Pállal. Vélt és valós sérelmek csaptak itt vádaskodásba, Gulyásból is szélsőséges indulatokat váltva ki. Ám hangsúlyoznunk kell, hogy a zsidó polgárság bírálata, mely gyakran irónia formájában nyilvánult meg, nem volt egyenlő a fajüldözéssel. Az 1934—35-ös és az 1938-as sértődések, összekülönbözések után — amint ezt visszaemlékezésében mindkét Kardos megírta —, ha maradt is tüske a szívekben, megbékéltek. A későbbi nehéz esztendők alatt pedig barátságuk a teljes szolidaritás jegyében visszaállt, mivel Gulyás lelki karaktere, családi indíttatása az evangéliumi szeretetben gyökerezett. Amint ezt az 1938 nagyszombatján írott Út című versében is vallja: Nekem a magyarság nem Isten, nekem a magyarság csak út, melyen Krisztus vezet a léten túlra, hol a Nap ködbe fúl... Ott testvérré ölel bennünket, magyart, germánt, zsidót, oroszt... Jaj annak, aki megreked az úton, jaj annak, aki megátalkodott! A Válasz, Németh László és Gulyás közös vállalkozása, túl azon, hogy lapalapítás, eszmei-fegyvertársi kapcsolat volt. Levelezésük izgalmas naplóként dokumentálja az egész folyamatot, annak minden nagyszerűségével, buktatójával és tragikomikumával. A tett, hogy a megálmodott, nagyszabású nemzedék-folyóirat megszületett, mindvégig büszkeséggel töltötte el őket, noha éppen a lap miatt támadt közöttük évekig tartó törés és elhidegülés. A szerkesztés napi munkája, a vele járó adminisztráció nem való volt egyiküknek sem. Nehezítette a helyzetet a térbeli távolság is Budapest és Debrecen között, ráadásul a harmadik szerkesztőtárs, Fülep Lajos, Zengővárkonyban élt. A posta útján továbbított üzenetek és küldemények zápora az utókornak páratlan élményt nyújtó olvasmány, de ez lett egyik fő kerékkötője az egész távszerkesztői vállalkozásnak. A Válasz Budapestre kerülését Németh és Gulyás között félreértések, bántódások követték. Németh, akit akkor többek közt önéletírása, az Ember és szerep miatt is erősen támadtak, s aki a sok munkával, éjszakázással túlhajtotta magát, csalódva az országos reformtervek kudarca miatt, rádióállásáról is lemondva, az irodalmi közélettől önmarcangoló meghasonlással visszavonult. Gulyás róla írt versszatírája, A tervhalmozó — melyre később derűs öniróniával emlékezik — ebben a lelki összeomlásban mélyen érinti, szíven találja, s a barátság elárulását látja benne. Három évig nem találkoznak, s levelezésük is szünetel.