Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

7. Múltkor a kirakatban láttam egy reprodukciót: Utolsó vacsora (Leon.), megborzadtam: a színek kenőcsszerűek voltak, borbély munka, hol itt az ábrázolás mélysége? Reprodukció volt. A támadó színek, is: reprodukciósak. Kenőcs. Erdélyi Józsi szememre hányta, hogy én („a kitűnő ember") hogy érezhetem magamat annyira a „föld porának"? Állom a szemrehányást. Furcsa ellentét ez az élet. Gyönyörködöm a süllyedésben. Csak egyet nem értek: miért kell ragaszkodni ehhez az ócska metaforához: örökkévalóság? Örök az, az Istenem... Játsszunk, Lacijátsszunk, persze ne holtat jelentő módra, de Dante is gyermek volt. Néhány év múlva én is megkísérlek drámát írni. Olyan izgató és hősies így, elképzelni, hogy: fogok. Mennyi lehetőség van ebben az elképzelésben. Félek, nagyon „pszichológiai" lesz, szinte lélektani ólomcsizmát fognak viselni az „alakok". Laci, kísérletezzünk, s legyünk egymáshoz őszinték, ne restelljük gyengeségünket felfedni, mert könyörtelen felfedi az idő. (Hol itt a „játék"-elmélet? Egy kis ellentmondás, de majd kiküszöböljük.) Közös homály Eljöttél hozzánk, világító látomás, körötted sötétek voltak az emberek. A szerkezetet hoztad magaddal: a szívet, s szádból az esti utcán párolgott a hő. Kezet fogtunk és azt se tudtuk, mért fogunk. Ajkunkat lebegtette az emberiség. Aztán aludni tértünk, mert a föld felé alélva hajlongtak már testünk hidjai. Közös homály borult ránk. Éjjel hirtelen felriadtam — félig rémlett, hogy itt lehetsz a lakásban köztünk, de nemsokára már hallottam föld alatti moccanásodat. A törvény lebegett fölötted: óvott a szent barátság pajzsa és az állam paiiosa. Feküdtél mint egy eldobott delej — behunyt szemedből lassan szivárgott a fény. (Poesie auf dem Katheder. Trancezeit: 5 Minuten. Nicht für Kritiker. Ein Muster aus der Transzendent(al)-Phraseologie. N. L.-nak „pszichológiai" emlékül, nem bírálásra, ez a firka nem az úgynevezett porhanyósított korrekcióba való, nur zum Andenken.) Tanulság: a vers csapolva jó. Közelebbi tanulság: még így se mindig. 33. [Felsőgöd, 1933. ápr. 8.] Kedves Palim, gyanítottam, hogy nem vagy egészen tisztában érzelmeimmel, s hallgatásom jobban fel-