Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

1941. szept. 24-én G. P.-nak küldött levelezőlapján írta: ,,Az elébb beszéltem N. Lacival, ő olyanformán látja a vitás ügyeket, mint én, s szeretné, ha békéig jutna a dolgotok." (Ld. a Gulyás-hagyatékban.) — a Juhász G.-afférról: A Juhász Géza-ügy előzménye az, hogy Kodolányi János 1941. aug. 4-én Balatonakarattyáról Juhász Gézának hosszú levelet írt, melyben a következő üzenetet küldte G. P.-nak: „Most megpróbálok dolgozni. S melengetem a tervet, hogy egyszer lemegyek Debrecenbe is egy-két napra, Debrecenbe, ahová úgyszólván csak szép emlékek kötnek. Jó volna, ha addig józan belátásra terelnéd Palit. Lásson hát tisztán! Mérje föl, mi fog történni velünk, elvégre magyar és költő, ne vágjon Szabó Lőrinc útjára. Őt elveszett embernek tartom, s már előre sajnálom, milyen bukás lesz az osztályrésze. Mert a versei megmaradnak ugyan, de testi élete is van az embernek, baráti köre, közössége, fajtája. Nehogy Pali is kövesse őt a zsákutcába." (A levél megj.: Juhász Géza levelesládája. Vál., sajtó alá rend.: Juhász Gézáné és Lévay Botond. Jegyz.: Lévay Botond. Előszó: Kardos László. Bp., 1987. 241-247. I.) Gulyás 1941. szept. 21-én egy hosszú levélben számolt be Földessy Gyulának a — Kodolányi-levél nyomán — Juhász Gézával támadt konfliktusáról. Csak a Juhász Géza-ügyre vonatkozó részeket idézzük a Földessyhez írott levélből, melyben Gulyás „literátor barátunk"-nak aposztrofálja Juhász Gézát: „ilyen titkos métely emésztgeti a másik, különben érdemes literátor barátunkat is, Babits tiszteletreméltó kópiáját. Odáig fajult az irigysége, hogy valamelyik este — talán két hete — egy szenzációs felfedezésre bukkant. Kodolányiról beszélgettünk, aki hosszú levelet írt literátor barátunkhoz. Ebben a levélben a baranyai mester széles panorámát rajzolt a nemsoká fejvesztve menekülő német ármádiáról. Aztán catói szigorral kiáltott fel: jaj lesz majd a Szabó Lőrinceknek és az Erdélyi Józsefeknek! Ezek a Kreml fölött lebegendő Horogkereszt győzelmére készítgetnek tyrtaeusi ódákat... Zsákutcába jutottak máris. S Gulyás Pál is vigyázzon, úgy ne járjon, mint ők... Megjegyeztem literátor barátomnak, hogy Kodolányinak jobban kell vigyáznia a >zsáWra<. Be van őkelme varrva eléggé. Annak idején egy egész kötetet ajánlott — Heltai Jenőnek, most pedig hallani se akar erről a ^nagykörúti békáról <. S ezer efféle >zsák<. Literátor barátunk ekkor tálalta be a[z] >aqua Tofanáe-s csemegét. Hirtelen mozdulattal lesütötte a szemét, s félig rám hunyorogva azt a vádat rebegte el, hogy én hét évvel ezelőtt a Tékozló c. kötetem elé írt előszavában egy szót elsüllyesztettem korrigálás közben. >A valóságtisztelő V magyar líra és a reális Debrecen legromantikusabb költője.< így kezdődik a végzetes esszé. Nos, ebből a mondatból őszerinte a >maiehiányzik ott, ahol hiányjelet teszek. Rettenetes csüggetegség és elkeseredés fogta el a szívemet. Mit várjak a világtól, ha a jobbak is ilyen jók? Ha ily vakmerő módon lehet rágalmazni — bizonyítékok híján? Hiszen a nyomda azóta már eldobta a korrektúrát (utánajártam). Ő állítólag őrzi a másolatot. De mit ér az olyan ember hitele, akinek az írásáról az derül ki, hogy — plágium? Ha még megvan a Tékozló Nálad, kérlek, tedd mellé a Napkelet 1928. szept. 15-i számát. Ebben Németh László a Misztikus ünnepi asztal kritikáját adja. (Karácsonyra talán megjelenik Németh most készülő kötetében.) Hasonlítsd össze a Tékozló előszavával! Három főtétel ez az elősző: 1. Csupa lomba költészetem, de — metafizikai tenyészet. 2. Az idill mögött a Végtelenség gomolyog. 3. Gyengéd és erős, mikroszkopikus és széles távlatú... Pont ezt fejti ki — Németh László. Literátorunk még a Kötőszavak fordulatában is — kopírozza. Több levelet vá'tottur.k ebben az ügyben. Életem egyik legszomorúbb korszaka. Undor fog el. Vannak sime, melankolikus borongású egyének, csupa kedvesség, csupa harmónia mázával. De ez csak máz. A máz alatt — banális komiszság feketéllik. Ezzel az Eoitaphiummal végzem ezt az ügyet: Egy plagizátorhoz Szidod a németet s a német forrása eszednek-szavadnak. Igy kiáltnak a tolvajok >tolvaj! e-t, hogyha gyáván szaladnak.