Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

A Tanu 3. lassan készül; 15[-e] előtt aligha kapod meg. A magyar líráról írok ebben a számban, meglepődve vettem észre, hogy a te verseidet ismerem a legkevésbé, szinte hasalnom kellett abban a néhány sorban, amit rólad írtam. Fű-fa küldözgeti hozzám a munkáit, te mért nem mutatsz meg semmit? Egyben-másban talán mégiscsak segíthetnék. Vagy ha azt nem, legalább ismernélek? Fáradt vagyok mostanában, talán az utolsó, agóniás nekirugaszkodás előtti szünet ez. 1933, úgy érzem, befejez engem. S rettegek, hogy az utolsó nagy erőfeszítés méltó lesz-e hozzám. Igaz szeretettel ölel, s boldog újévet kíván: Németh László 1933. jan. 1. Felsőgöd. 24. [Debrecen, 1933. jan. 3-4.] Kedves Barátom, mélyen meghatott újévi leveled, [sérült szavak] jubiláris számába, de a cikk valahogy nem jött le. Várom a Hartmann magyarázatát, talán ír valamelyik nap. A cikk nem annyira szakszemmel vizsgálta a Tanút, mint inkább morálissal. Ugy tekintem vállalkozásodat és egész eddigi működésedet, mint egy új földrengésmérőt, egy ideges szeizmográfot, amelynek nem is mindig a logikuma a fontos, mint inkább a metafizikai háttere. Sajnos nincs meg másolatban a cikk. Ha nem jön le — lehet, a Napkeletnek túlságosan „erős" —, visszakérem és eljuttatom Neked emlékül. De a befejezés megvan. (Poétikus? Te véded a metaforát!) Ime. „Németh László alaptónusa világos. De ez a világosság mélységek fölött remeg. A világ tartaléka feneketlen anarchia — >Ginnungagap<« —, amelyet nem elég értelemmel felfogni. Németh László jövendő sorsa attól függ, mennyit tud — szereptelen éjekbe merülve — elhódítani és beolvasztani ebből az >erjedő ősanyag«-ból." Úgy látom, mostani állapotod hajlamos a „szereptelen éj"-re. De ez az éj ne a halál éje legyen! Neked az 1933. évvel nem szabad befejeződni. El kell osztani magadat az évek lassú sorában, ezt akarnod kell. Vannak igazságok és vannak szépségek, amelyeket csak az idő várkapuján át láthatunk meg. Hiába ma minden extázis és vehemencia, ma csak a ma igazságát láthatod, ill. a holnapét ma nem csikarhatod ki. Talán zavaros az okoskodásom, de Te méltányolod e zavart. Én a legjobb szívvel ezt ajánlhatom. Csak a Tanúval törődj, ezt méltóan fejezőbe, legyen meg egy évfolyam. Akkor megfontoljuk, folytatod-e vagy vársz egy évig, amíg ismét folytatod. Én azt se bánnám, ha egyévi méltó befejezés után abbahagynád, esetleg negyedévenként jelentetnéd meg — kis felületen nagy erőfeszítés! Nagyon keveset, nagyon sok idő, a leghosszabb exponálás. Úgy szeretnék Veled elbeszélgetni napokon át, ha tudtam volna, hogy nem jössz le, fölmentem volna Pestre a vakációban, bár pénzem a legéteribb mennyiség. Vágd be magadat egy nagy vegetálásba, viccelj, gyere le időnként Debrecenbe, mindig játékos légy, de amellett persze egy hajszálat se en-