Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

lyóirat-híreket. Kitartásra nem kell buzdítani, az természetes, hogy én a Tanút tartom, nemcsak idén, hanem amíg bírom, éveken át. Lehangoltságomat betegségem idézte elő, már egy hónapja sínylődöm, s az emberek komiszsága is bánt, az ilyen levertség azonban csak az akarat diasztoléja, mely alatt a tetterő kipiheni magát. A Tanu II. száma kissé nehezen indult meg, most már azonban egész jól megy. Előfizetőim száma kétszáz fölött van, ha a jelentkezőket, de nem-fizetőket is számítom, közel háromszáz. Ötszáz példány fogyasztása biztos. S ez nekem tulajdonképp elég. Véleményedet nyugodtan megírhatod tehát, nem szorulok kíméletre, Iegfölebb támogatásra. A debreceni nem-fizetőknek szétküldtem a második számot pótlólag, harmadikat azonban már korlátolt számban nyomatok. A viszontlátásig szeretettel üdvözöl: Németh László 23. [Felsőgöd, 1933. jan. 1.] Kedves Barátom, újév itt van s nem kerülhettem le közétek. De legalább levélben zaklatlak. Újévi gondolatok? Ez az év legalább túl talál a Rubiconon, ha győzelemre nincs is esélyem. Legfölebb arra a győzelemre, amely a heroikus vereségekből sarjad. A Tanu sorsáról magam is alig tudok valamit, decemberben betegeskedtem, 20-a óta kinn vagyok Felsőgödön, talán már be is temetett a föld, csak nem tudok róla. 14-én utazom Győrbe, ott még megpróbálok valamit. Egy tudományos társaságot óhajtok összehozni, amely a győri tájegység geológiáját, föld- és természetrajzát, történelmét, néprajzát, szociológiáját tanulmányozná, példát akarok mutatni a tájismeret, a konkrét világ felfedezésére. A szakemberek dolgozatait én magam egyesíteném egy nagyobb tanulmányban, s ez példa lehetne más vidékek ifjúsága számára. Amit Zolnaiék szélhámoskodtak, azt próbálom megcsinálni, egy komoly enciklopédista munkát, amelynek azontúl nagy társadalmi jelentősége is lehet. Több száz kérdést akarok föladni, s ez több száz embert kíván, minden vidéken egy-egy tudományos „sejt" alakulna, mélyen belenőve a konkrét feladatokba, elit egy forradalom számára. Tudományos úton akarok forradalmárokat képezni, a Tudós Társaságok Szervezete soká eltakarhatná ezt a lappangó szervezkedést, s a tudományos cél: Magyarország tájainak alapos megismerése, egyszerre szervezné és decentralizálná a mozgalmat. Ha érdekel a dolog, bővebben is írok. Talán Debrecenben, Szegeden is akadnának vállalkozók. A Társaság a „helyi megoldások" részletes tervét is kidolgozná: a központi párttal szembe a helyi ismeret konkrét radikalizmusát állítaná. Újév reggelén vetettem papírra új, négy kötetre trevezett regényem vázlatát is: ez lesz az utolsó szépirodalmi munkám, életrajzom említett tervéből indul ki a regény, de egy józan, erős asszony szívén át nézem a magam szenvedéseit, lázadásait, aki eltemeti az intellektuális forradalmárt, de levonja a maga életében életének a „vegetatív" tanulságát. Az őszre, remélem, már kiadhatom a regényt, azután csak a régi írásaimat rendezem, csinálok egy-két évfolyam Tanút, s két szál gyertya közt — verset írok.