Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

megint fütyülök (aki akar valami kárt tenni benned, úgyis meg tudja tenni), inkább azért, hogy emberi méltóságunkról és az azzal járó viselkedésről még Nagy és Veres kedvéért se tegyünk le. Ha látod, hogy számodra káros az átjárás, inkább ne menj át! Még egyszer megnyugtatlak, nekem a Juliskáék nem kellemetlenek itt, én nem érzem őket győzteseknek, tudom, hogy mit nem lett volna szabad nekünk megtenni nekik, és engem ez teljesen megnyugtat. S ha neked még ide gondolni is olyan rossz, kérlek, ne is készülj ide visszajönni, majd októberben Pesten találkozunk. * Én már megvárom itt a szüretet, ha az idők engedik, és én bízom benne, hogy igen. Koczogh azt mondta, na­gyon jól vagyunk beállítva Anglia felé. Persze, hogy ez mit jelent, ma az még nagy kérdés. Bizony, a gyerekeken én is nagyon aggódom. Ahányszor rájuk nézek, összeszorul a szívem. S ez nálam már a Kata halála óta megvolt, pedig addig is elég túlzó voltam ve­lük, hát még most, hogy erősödött. Ha látjuk, hogy komoly támadások jöhetnek, in­kább magántanulók lesznek, de az életüket nem reszkírozom. Ezt még levélben meg­beszéljük addig. De különben itt járt Géza tegnap, ő is mesélt valami olyant, hogy talán Pesten csak októberben kezdődik a tanítás. A * [csillag]-tól ezt már 11-kor este írom. Itt vacsoráztak nálam a Szöőr- és Gulyás házaspár. Pali kicsit beivott, és szellemesebbnél szellemesebb verseket rögtönzött itt. Különben szidtuk Péteréket és az egész társaságát, s ha látod, hogy nem méltó hozzád a társaság, hagyd a fenébe őket. Semmi esetre ne hagyd magad ugrasztani tőlük! Pali most már el akar menni, de csak azért, hogy ő is megmondja a véleményét. Másik sza­vában meg azt mondja, hogy nem érdemes a csürhe közé bevonulni, ő mégsem megy el, még magam sem tudom, mit csinál. Te szeptemberre is keress magadnak valami jó he­lyet valahol, ahol dogozni tudsz, ha ott, mondjuk, nem lennetovább üzem és becsuk­nának. [Ella] Kedves Laci, este 10, sötétítés. A kis Csillát most nézegetik az asztalon. Ella masszírozza, Irének körülveszik: Jóska, Rû, Irén, Gigi, Ella... A gyerekek kint: Jocó, Öcsi, Ucó, Magdi... Fürdőkád-meleg. Betyárul jóllaktunk a - Tanu zsírjából: bifsztek, tojás, saláta (ugor­ka), répa, tészta, fekete, körte, dinnye... Hasam dagad, mint Fenriré, a Farkasé! Disz­nóság, hogy csak Te nem vagy itt. Juliskáék? A Holdban. Alig vannak itten! Ne fan­tomizálj! Ne, ne! Veres P. I. lapja? Az a 2000-3000 fő, az a - fő. A történelem ezek­nek ad igazat! Igen, ezeknek. A nagy hegyeknek. S nem a legyeknek. A legyek sokan, millióan. De az Idea fent a — Holdban. A Holdban leng fent az Igazság. Tanu, kövesd a Hold magasságát!... (Ezért szeretnék csak ott lenni, a Tanu mellett tanú lenni...) Szeretettel: Pali Rozó Magdi jön! Édes Apukám! Ne haragudj, hogy a csomagszállítón keveset írtam, de már ment a vonat, és ha többet írok, nem megy el a csomag.

Next

/
Thumbnails
Contents