Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Itt vannak Szöőr néniék és Gulyás Pali bácsiék is, Most néztük a csillaghullást. Nagyon szép. Pali bácsi költ levélben és beszédben. Sokszor csókol, s gyere minél előbb haza: Magdi Kedves Laci, ülünk a nagy asztal körül, vacsora után, Csilla fekszik középen, s élvezzük az emberbimbó csodálatos arcváltozásait. Sajnálatosan nélkülözzük a hűtlen „Cseresnyést", pláne mikor tudjuk, hogy ott sincs valami jól. De lehetünk-e most bárhol is nyugodtan? Szíves üdvözlettel: Irén Kedves Laci, sokat emlegetünk. Mikor látunk újra a Bocskayban? A szüret nem a legjobb kilátásokkal kecsegtet. Szeretettel üdvözöl: Jóska Szárszói jelige — ad Veres P. Adjuk meg a tömegeknek is a maguk moslékját, s az Isteneknek is a maguk ambróziáját. De a szeretetet - mindenkinek! Egy betlehemi megalázott ember teremtett új világot, megteremtette az Igéből, a szeretet szent semmijéből. Ezt a világot úgy szerette, hogy ráverték egy nagy keresztre, általverték kezét és térdét, s a Nap is vérzett, ahogy vérzék. Medréből a tenger kilépett, feljött a földből az enyészet, a víz és tűz rendje megfordult, a természet könnye kicsordult. Ettől a könnytől függ a létünk, ez a könny a jövendőnk nékünk; ha ez a könny most elapadna, szívünk egyszerre megszakadna. Folyók hirtelen megállnának, elhűlne szárnya a madárnak, szikla gördülne a zöld fűre, s a levegő elsötétülne...