Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

— azt hiszem, jól látom. Te is eljöhetsz hozzá, van még helye, de másutt is. írj, azonnal intézkedem. A vidék gyönyörű. Pincéből, fojtó pincéből mégy fel a — mennyországba. S Marosfő... Szinyei Merse Majálisa. Sokat gondolok Rád. Kerényi is emleget Svájcból. Fájlalja, hogy közelebb van onnan Debrecen, mint fordítva. Holnap megvigasztalom. Gyere, vár, ölel, változatlan szívvel-karral : Pali Ditró, 1943. VIII. 9. Földessy jelezte, hogy írt Neked. Európa egyik csúcsának tart. Adieu, Möszjő Mon Blanc... 423. [Bocskay-kert, 1943. aug. 18.] 943. VIII. 18. Szerda. Du. 3. Kedves Laci, több ok hozott vissza B.-ba. Folyton vérzett az ínyem — nem szűnt a vérzés. Pedig szedtem a C-v

it.-tablettakat szorgalmasan, az inj.-t félretéve. Ahhoz apparátus kellett volna, ott nehéz volt végrehajtani a sterilizálást. S fáztam, sokat dideregtem. Túl magas volt a levegő. Pedig a táj gyönyörű... De a nappali verőfény gyönyörűsége (májusi friss a napfény!) - megbűnhődött az esték őszi komorságában. Szép volt ez is, de ódai szép. Olvasva jobb, mint — bőrömön élve. S a köv. ok? Az „otthon" több részre oszlott: 1 km-re kellett szaladgálnom reggeliért-vacsoráért-ebédért, nagy gyerekhad sűrűjében. S a „Kis gyógyszerész" súlyos érelmeszesedése, levertsége jövőbeli reménytelensége ... S a köv. ok? Jegyzeteimből ideírom : „Otthagytam a gyönyörű tájakat... az áldott székely szót... Mert az emberiség meg van mérgezve, s nem lehet most sokáig ölelkezni a tájjal. Majd lejjebb, lejjebb... Majd lentről tudok csak ölelkezni, lentebbrőll Nem volt alapos a találkozás, nem volt elég mély. A gyermekeimmel is csak pillanatokra lehet találkozni. Minden csak pillanatokra. Nincs állandóság, az elemek rohannak. S nem is tudjuk megérteni egymást. Más a nyelvünk. Nem találhatjuk meg a közös nyelvet, beszédet Csibi nénivel. Egyazon pillanatban a teljes egység és a teljes különbözőség. Ez kibírhatatlan..." A vonatban firkáltam ilyesmit, Dés felé. Itthon vagyok vasárnap óta. A vonatban egy jó csömört szereztem: a sav nem volt kéznél, a szalonna annál inkább. Most kúrázok. S élvezem Bocskayt. Igy szárazon, porosan, leégett fűvel. Itthon vagyok! Az én rendszeremben. S van jó kályha-hő, nyár van, nyári este! A körlugasban lefürdök, zuhintom a vizet. Nap, homok, víz, mindenség, gyümölcs, feleség, Tolsztoj — mi kell több? Kezdek rendbejönni. Pompás itten! Csak Te hiányzol. Ella pompásan néz ki, a baba is, a gyerekeid is — csupa harmónia. Rozóval is csak mérsékelten civódom.