Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

A tavaszi szélben bor van, gördül immár nagy hordókban; Bacchus itt lesz szombatra, üsd a hordókat csapra! Pünkösdkor víg napot csapunk, Csokonai lesz a papunk, megkoccintjuk ablakát, megroppintjuk derekát. Csárdást járunk a makaccsal, dudát füvünk Fazekassal, ákáclombok zöld árnyán, Lilla zöld tafotáján. Bundánkat mi is levetjük, az élőket így nevetjük, vigye gondunk a bába, — bort döntünk a kupába. Hagyd a könyvet, hagyd az írást, ha te nem írsz, majd csak ír más, téntáshátú rossz gebe, csak úgy ling-lóg tüdeje! Bacchus most nagy fogadást köt: állj meg a könyv és a fák közt, ujjadon egy fű lebeg. Tedd rá a nehéz Eget. G. P. 403. [Balatonkenese, 1943. ápr. 4. (?)] Kedves Palim, az utolsó napot töltöm itt Kenésén, holnap rohanok föl a pesti telefonok közé. Két kemény hetem lesz, hogy virágvasárnapra ihassak bacchusi hordóidból, amelyek most elég dühösen göröghetnek ott is, a szélhordta felhőkben. A legnagyobb kín vár rám Pesten: kétszáz oldalt kell sajgó háttal és botladozó ujjal legépelnem; vagy ötszáz oldalt kikorrigálnom. Csak verset érdemes írni, ott sokkal kisebb az üzemi munka. No, majd ha egy másik bolygón még egyszer kezdhetem. Vagy Bocskay az lesz, egy másik bolygó, rezignáció és szőlő virága légkörében? Én úgy indulok oda, mint egy Virágzó koporsóba. De ha a koporsóban szög lesz vagy kavics, és föltöri a hátamat? Halottnak sem jó lenni, amíg az ember meg nem halt. Igy fizet versedért — prózai időtlenségekkel, barátod: Németh László