Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

nem jövök vissza onnét többet. Aki kíváncsi rám, zarándokoljon oda. Az itteni irodalmi viszonyok, pusztuló erőm kiadták végleg az obsitot. Most már botanizálhatok, nézelődhetek, amíg Nagy István vagy a halál (pleonazmus?) ki nem húz onnét. Hajdani sok munkám (iskolaorvosi nyugdíj és könyveim) eltart néhány évig; tovább, mint a háború tarthat. Téged is kérlek: szeresd és kíméld — rezignációmat. Most én még egy lyukkal közelebb leszek a föld köldökéhez és a Nirvánához, mint te. Elláék utaznak Pestre, abba kell hagynom, ölel: Laci Palikám, amint a lakó átadta a kulcsokat magának vagy Szöőr Jóskának, rögtön küldjön pesti címünkre táviratot. Én ott várom, mikor adhatom fel a bútorokat. Amint a bútorok elindulnak, másnap én is vonatra ülök. De amíg a kulcs nincs maguknál, és táviratot nem kapok, addig semmit se csinálok, csak ülök Pesten összetett kezekkel. Várom tehát az értesítést. Öleli mindnyájukat: Ella 402. [Debrecen, 1943. márc. 31.] Kedves Laci, kenései lapodat kegyelettel őrzöm. Rezignációdat tisztelem. Ennek emlékére nézd el a túloldali kínrímeket. (Ez is a debreceni iskola szüleménye? No, majd mint Profeszszor kigyomlálod...) Holnap a kulcs a kezünkben lesz, Ellának már megírtam. De neki távirat kell, sok a pénze, fizessen! A kertet ássák, locsolják, vetik, vasárnap Szathmáry Jóskával (kitűnő pofa!) kimegyek a Bocskayba, ő a kutak garázda llmarijaf!]. Aludj nagyokat, s emelkedj, emelkedj — a fák és a Biblia között. Szeretettel ölel: 1943.111.31. Pali Könyves fák között Tiszántúli N. L.-nak, Cs. V. M. igéivel az új élet elé Hagyd az írást, hagyd a könyvet, a szép felhőknek köszönd meg, hogy jönnek a homályból; búvik a rügy a fából. Kerteden kakuk kiáltoz: gyere gyorsan ki a fákhoz, itt a düllő, heverj le, kakuk kiált a kertbe.