Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Hogy rezgeti a két térdét, ha beszél, haptákszerüen dobva szét rámás csizmáját... Olyan hajdús-legényes térdrezgése van! S a bajsza külön tanulmányt érdemelne. „Nem tréfált, mégis viccelt..." — írom róla hajdani versemben. Elölről a megnyerő, patriarkális faluarc. Mintha mindig vele lettem volna. Nagybátyámra gondolok, Gulyás Imrére és a többi tiszadobira. De most oldalt fordul. Az arc most kegyetlen, mint valami bárd. Vágja a levegőt. S belém vág, beléd vág az egész eddigi társadalomba. Egyszerre karrierarc és kollektivista arc. Mindig a karrier ellen beszélt. Már 1934ben ezzel intézte el a „polgári" írókat: karrierista. Megbélyegezte az individualizmus karrier-lovagjait. S íme, ő is karrierre lendül. Tartja még a régi gerendázatot, de lassanként új szellem költözik a „kollektív" feliratú házikóba. Mindenesetre imponáló látvány sok-sok gesztusában. A frissesége. A lendülete. De egyben elszomorító is. A prímadonna, a karrierista lendülete veszélyezteti sokban. Más a prófétalendület. A lendület és lendület között különbséget kell tenni! Engem is megtévesztett az ő lendülete, bár mindig intettem: Péter, vigyázat, minden lében ne légy kanál! Most már 5 perc alatt végez Daniéval. József Attilát 1 perc alatt Ady fölé nőteti. Kedves, ahogy egy-egy egyszerű, friss metaforát kiragad a versből, s ezt az ibolyalevelet Univerzummá dagasztja. De ha legalább Kalevalaszerűen játszana a perspektívákkal! Nem! A Kalevala is „mű" szerinte, a „mű" pedig szerinte — cukrászsütemény. A Kalevala: mű. Lönnroték kitalálása. József Attila: a természetesség örök törvénye. Ady is: „mű". — Inkább fogjuk meg a dolgot másképpen! „Mesteri" és „mesterkélt": ezt a különbséget tegyük! „Mesteri" az, ami a kifejezést a természettörvényei szerint a mű magasságába emeli. „Mesterkélt": a kifejezés zsákutcája. A részletekbe menekült kifejezés. A részletek cikornyája. — A/nu' magassága: az égbolt magassága. A mesterkélt:festett egekbe néz... Igy próbáltuk eltölteni az időt a tiszalöki vonatban. így próbáltam a „dialektika" marxi csapdájából kirántani Veres P.-t. De lehetséges-é a csapdából őneki kimenekülnie? S rajta túl még valami más tanulságot is hoztam magammal Ladányból. Este van. A köralakú kultúrházban ég a petróleumlámpa. Zsúfolásig a terem. Árad a szó a nyitott ablakon át. — Én,Sinka István... hallom Sinka versdeklamálását. íme, a falu a városi individualizmus horgán. „Mű'-nek ócsárolják Adyékat, de ők „művebbek" a „műnél"... Lassanként egy a fontos: van-e népi okmányod? Mert úgy látszik, elkövettem egy hibát. Minek tanultam? Emiatt „tanár"-nak néznek. A tanárok között pedig — inas vagyok... A bürokrácia gépezete között bolyongok 20 év óta.