Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

gök az angolban, de vonz a feladat. Viszont a Mo zart-verset keresztezi s más egyéb versterveimet... Mégis nekiláttam rettentő szuszogások közt egy K eats-szonettnek, íme, a rögtönzés: {Ti. a szöveg-megértés szuszogtatott! ) Homéroshoz A messzeség gigászi ködfokán Látom árnyad s a Cyclád árnyait, Mint aki parton ül, s kémli soká A mély tenger delfin-korálljait. Vak voltál hát! — de megnyílt fátyolod; Zeusz széthúzta az Ég szőttesét, Neptunus néked hal-sátrat hozott, S Pán néked zengette vad-méhesét; Bizony, a homály partján lámpa gyúl, S a tátongó mélység lent ifjú-zöld; Az éj ölén bimbós holnap virul; A bús vakságban hármas fénytükör; Igy tárta ki szemed, mint még soha, Diána, Ég, Föld s Hádes Asszonya. 1818. Itt küldöm a Kerényi lapját. Meglepett. Hiszen annyira nem lehetünk szolidárisak, hogy pl. ő is — inasiskolába jöjjön utánam. Sose kívántam tőle. Viszont úgy gondoltam, hogyha több terem van, több az energiám őt „szolgálni". Vagy ellenkezőleg? „Szolgálni"? A Sziget-eszmét. Sajnos, Kerényiben nem tud kiforrni egy filologizálóesztétizáló meddőség, őt igazán nem ártana egy erős népi kúrának alávetni. Az Énekek Éneke elé írt előszava sok szépet mond. De valami meddő himbálás... Majd néhány hozzá intézett epigrammomat elküldöm. De ideírok most is egyetkettőt. Láthatod, mennyire ragaszkodom hozzá... S ő... Minek ez a gyanakvás? Vagy az idők? Prof. dr. Kerényinek 1. Kerényi, hol vagy? merre bujkálsz? Tán Szegeden a híd alatt? Mint a halál, úgy megnémultál. Tán elnyeltek a nagy halak? Vagy tán a sík jegén halászol? Töröd a szörnyű vad jeget? Csak törd, csak törd ! A régi jászolt a jég alatt majd megleled.