Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Szigeten élek Debrecenben. Ez nem „Debrecen", ez — sziget. Apolló lantja zeng kezemben és bámulom a szent vizet. Az Ókeánosz itt morajlik ablakom előtt, — lenge fák köd koronájáról lehajlik az éj, hullatva harmatát. 3. Én nem leszek soha „

professor", hozzám a végzet mostoha. De nem! Én vagyok az imposztor inasok főprofesszora! Katedrám az Egyetemesség, csak úgy zúg rólam a talár, bolygván a februári esték ködét, én, hádeszi tanár. 4. Mondok egy tanácsot, hallgass csak: csapj fel, professorkám, inasnak! Inas volt Zeus is, a vállas antik isten, vil[ámsza_kál_las. j^tűzszakáMas?^ Inas volt, amidőn szent Herét megcsalta, isteni Testvérét, — esze inasként csavarult... Légy inas, mint ő — magyarul! 5. Hová kössem ismét szavam, ha elszakadt a régi húrja? A havat nézem egymagam, bámulom, a hó mit csinál. Benne van Apolló, az Isten, benne fénylik Midász király. A havat nézem, nézd te is, vér van a hóban, újra vér! Az én vérem fekszik a hóban, mit tettél, az Istenért?