Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

úgy volt, hogy vagy Püskinek csinálok egy diáriumfélét, vagy a Kelet Népét veszem át, s abba tartogattam őket. Ez is egy átok, a Kelet Népe. Dec. 20-a óta most tartunk a 7. megoldásnál. Ha febr. 15-én meg nem szűnik a lap, elérjük a Kelet Népe 606-ot (Ehrlich-Hata). Szegény Zsiga bácsit annyiféle erő rángatja ide-oda, s nekem minden ellódulásában vele kell lódulnom. Ő megszokta ezt, én azonban (János vitéz) tengeri betegséget kapok tőle. Egyszer már össze is kaptunk. A tanulmányaidat nagyon várom. A Turulnál van ugyan egy kis neheztelés ellenem a Széchenyi miatt — elcseresznyéztem -, de neked mindenhogy szerzek kiadót. Ha mást nem, az Exodust veszem rá. A Cseresnyést ők adják ki Karácsony előszavával. Ez a kör nagyon szépen viselkedett. A debreceni Kondor Imre is. Nem lenne okosabb, ha két kötetben mindjárt verseid és tanulmányaid antológiáját is megcsinálnék, s előtte jönne az én bevezetőm? írj, s ne haragudj, ha hallgatok. Én az vagyok s leszek, akiről a Hídban írsz, még agyonverten, „idegbeteg kispolgári fogorvosaként is. Ölel: Laci Nem keresnéd meg azt a tavalyi levelemet, amelyben az erdélyi induló ügyével egyidőben azt is elsírom: a színháznál mi vár rám? Ha N. A. bepöröl, szükség lehet rá. 355. [Debrecen, 1942. febr. 8.] 1942. II. 8. Vasárnap. Este 6. Kedves Laci, nagyon-nagyon köszönöm a leveledet! Azt hiszem, megkaptad azóta az én lapomat is már. Tréfám igazság volt: a Hídból indult ki a leveled, s íme, én is a Hídra rajzoltam rá arcodat. Itt küldök egy másik „mementót". Sajnálom, hogy az én Cseresnyés-kritikám ide „fajult", de talán inkább érthető, mint a Karácsonyé. Pedig ő inkább a tárgyról beszél. Különösen a közepe felé kell diótörővel Karácsony elé állni. De mintha valami kibonthatatlan „eddai köd" ülne az íráson és emberen. Tudom, ünneprontás talán kritizálni őt. Hiszen elsősorban az szimpatikus, hogy szimpatizál a Cseresnyéssel. De bizistók, megzavart a fejtegetésével. Hát még a népet! Majd egyszer írd meg a véleményedet! Talán kuszált az írásom, s észre is veszed. Nemsoká idejön Simándy Pál. Egy Mozart-életrajzot pedig be kell fejeznem, vagy 1200 oldal, németül. Sokat tanultam belőle. De még többet a zeneiskolai próbákból. Odaálltam a katonák fúvósbandája mögé, belehajoltam a kürtbe, az oboába és fagottba. A klarinét síri szava szíven ütött... „Mozart idézése" — febr. 19-én ezzel nyitom meg az ünnepélyt. A laikus nosztalgiájának adok versalakot. De ma reggel expressz-levél jött. Cs. Szabó valami ShelleyByron— Keats-könyvet ír, s több fordításra kért ebbe a készülő könyvbe. Sajnos, döcö-