Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1942. febr. 5.] 942. II. 5. Kedves — in teória — Laci, in praxi — Ella! Gratulálok a Híd legújabb számában (febr. 3.) fényképetekhez. Nézem a lapot, hát ott van az Ella, mosolyog, lehajol a telefonhoz, tárcsázik... Laci a másik szobában, a díszkredenc árnyékában, rezignált mosollyal. Pompás fénykép! Ennél jobb családi képet még nem láttam. Ki vette fel? Annyira jó a kép, annyira test-hús-csont-vér-porcogó, hogy valamit eltakar. Alatta nem látok valamit. A szöveget nem látom alatta. A rongy szöveget. A kikoldult — versikét... Mert a jóságos Németh-pár törökvészi árnyékát látom immár ott, Lacit és Ellát, a többi... Köszönöm! Ha nőtlen lennék — sajnos, sajnos... —, még egy házasság közvetítést is megkérnék a Törökvésztől. Egy vészes török nőt. Bizonyára olyan is akad ott. Most írok egy hosszú szerelmes levelet K. Károlynak. Megszidott, amiért a M. Cs.-ba verset adtam. Bizisten, nincs összefüggésben Szentkuthyval. Állítólag Te már ezért otthagytad a M. Cs.-ot. De tele vagyok most Mozarttal, halállal, hóval... S Veled, Te eszszé-Mozart... Vigyázz a szívedre! Ha emlékszel még rám, egy nagy episztolát dobok át a — Tiszán túl. Sok ölelés, kézcsók: Pali A M. Cs. egy durva sajtóhibát követett el Biharbojt versem ellen. Igy kezdődik: Rojtot én nem ismerem, p p 1 Rojt nekem rejtelem... 354. [Budapest, 1942. febr. 6.] Kedves Palim, írjak erről a borzasztó hónapról, amelyet áthallgattam. Magad is kitalálod. A borzasztó pedig éppen az benne, hogy nem is érdemes írni róla, szenvedései és örömei, megaláztatásai és diadalai: mind külső dolgok, értéktelen érzelmek, akármilyen kikerülhetetlenek és hevesek különben. Ez a szörnyű a nyilvánosságban:rákényszerít az emberre élményeket, amelyeket ízlése és „növésterve" visszautasítana különben. Summázva: a Cseresnyés-ügy nem végződött úgy, ahogy az újságokból elképzelheted. Az Új Magyarország megmutatta az erejét — benn a nézőtéren s idekinn is. Amit másképp úgy is mondhatok: megint nem kaptam, bármily szépen indult, elegendő ürügyet, obsitot, hogy kötelességeimet otthagyjam, s magamba begubózzam. Pedig ez az egy vonz: befejezni az Utolsó kísérletet, tető alá hoznia Drámákat, s megindítni Isten kotrógépeit a szívemben. Ez a sok közéleti homok mindent feltölt és elsekélyesít. Láttad azóta a Hidat: eredeti verseid megjelentek. Néhányat én tartottam vissza,