Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

tekéket akarja-e összefogni vagy csak a kirakat-neveket. Büszke vagyok rá, hogy debrecenivé minősítesz. Hogy segíthetnék valamit? Babitsot nem olvastam nyolc éve, s most sincs sok kedvem hozzá. (Nem tehetek róla: gonosz embernek s egyik gyilkosomnak érzem, megbocsátottam neki; a végzetre könyveltem át minden bosszúállását. De mért épp őneki kellett az én Babitsomnak lenni? Foglalkozni nem tudok vele.) Az a harmincsornyi írás az emlékkönyvben kevés ünnepi beszédnek. Adyról tartok egy keretelőadást a Népművelési Bizottság estéjén, tán azt adhatnám oda nektek vagy adhatnám elő, ha lenne szavaló a mutatványokhoz. Családoddal együtt sokszor ölel: Laci Leutazásom egyre halasztódik, de remélem, nem marad el. Már nagyon szeretnék beszélni veled. Kár, hogy a robot közt egyre fogy a világos, lelkem szerinti napok reménysége. 337. [Debrecen, 1941. szept. 28.] 941. IX. 28. Kedves Laci, tegnapelőtt M.-szigetről levelet kaptam Molnár Pál ottani ref.gimn. igazgatótól. Debrecenből indult útnak. Nagy magas legény, nálam vagy 10 évvel fiatalabb, ún. törekvő tanárember [... ] Túlszaladtarn a kezdő asszociáción. M. P. megküldte levelében a Híd aug.-i számát (kitépve a lapot) az alföldi városokról. Köszönöm! Szerencse, hogy Debr.-ben kevesen olvassák el. Igy legalább kevesebb az irigyem. S M. P. megkért, továbbítsam a debr.-i irod.-ról szóló könyvét. Kissé izegve-mozogva-pirulva továbbítom. (Innen-onnan összehallgatta a sugalmazásokat, s most itt a „debreceni rántotta". Nem „Sziget-Debr."! [-.]) Debrecenben most igazán egyedül vagyok a „Debreceni Gondolattal". Bizonyára rejtőznek a bokorban hívek, de a gárda eltűnt a létözönben. Nem baj! Igy szép SzigetDebrecen, így heroikus. Földessy jelezte, hogy beszélt Veled a Juhász G.-afférról. Nem akarlak untatni. De életem egyik legrondább korszaka. Lakolnom kellett azért, mert nem voltam hajlandó „nyugatos" lenni egy debreceni nyugatistával szemben. Debrecenben fölismertem a régi törvényt s az új törvények folytatását. „Kisbudapest"-et kiseprűztem a Szigetről. Természetek alkimistája óhajtottam lenni, s most az elűzött természet botostul visszatér. S a nemes célzattal fölemelt bot nem nemes céllal táncol a hátamon... A Tékozló c. kötetem bevezetése csupán kiváltotta a rég lappangó s bugyborékolófortyogó ellentéteket. Hét év múlva azzal állt elő J. G., hogy az első mondatából, korrigálás közben, elsüllyesztettem egy szót. „A valóságtisztelő mai (állítólag ezt sikkasztottam el!) magyar líra s a reális Debrecen legromantikusabb költője." Igy kezdődik a bevezetés, amely csupán néhány mondatában J.-é, a többi Te vagy, Juhász-dúrban. (L.