Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Illyés Gyuszi nem lett kurátor (mint Móricz mondja, tovább pelenkázza az öregeket), ellenben békeangyal. Babits-emlékkönyvet szerkeszt, bizonyára kért tőled is. Babits emléke körül akarja összebékíteni az irodalmat. A tárgy jól van választva, hisz vele csaknem minden számottevő író rossz viszonyban volt. Én is megadtam a végső tisztelgést. Mért ne vegyek előlegeket végre az Örök békéből? Ate versed a Decentralizációban nagyon szép. Azt adtad? Mennyit kell a halottaknak szenvedniük, szegény Mihály sem tilthat ki bennünket az emlékkönyvéből. Versedet, a hosszút, a Híd közli, de a tördelő, úgy látom, elcsúsztatta egy héttel az évfordulót. Csak szept. 6-án jelenik meg. Újból elolvastam, nagyon szép vers, különösen a második fele. Látod, mennyi erőt fordítok a lekenyerezésedre. S mindezt mért? Hogy megvédj, ha netalán elfolyna vérem a kék csempés csatatéren. Semmit sem kiadni, amit én nyomtatásban ki nem adtam. Ez az egyetlen kérésem a nemzettől. Szeptember 7-8. körül talán meglátogatlak. Remélem, nem mint kísértet. Ölel családoddal: Laci Ui. Gulyás Pál mint orvosság nagyon jól bevált. Mialatt a levelet megírtam, a lázam 38,5-ről 37,6-ra esett le. A vérezgető felemre nem volt ilyen gyors hatása. De az akarat ott is megtette a magáét. Az aszkézist testünk minden pontján lehet gyakorolni. Tizennyolc óra telt el, mióta a levelemet írtam, s már annyira jól vagyok, hogy — negyvennyolc órai teljes koplalással a gyomromban — rádióelőadást írok. Érdemes lenne tanulmányozni: milyen fizikai tüneteket, mennyire lehet akarattal befolyásolni. Influenzás fertőzések idején gyakran érzek bizonytalan bizsergést, na, ha most fölhúzom a zsilipet, jön be a láz, kellemesen kiringhatom, kipihenhetem magamat a kábultságában. Ha azonban nem akarom, meg kell csinálnom valamit, nem lázasodok be. A szervezet feszültsége mért ne nyilvánulhatna meg immun anyagok fokozott termelésiben is. A cél, a feladat, az akarat: páncél ki- és befele. A hasmenést is meg lehet állítani. Csak olyan csábító: ellottyadni az örökös gubbasztásban és ürítésben. Szép téma, mi? Meg ne mutasd a családodnak! Te, persze, sosem vagy beteg, s ezt az akarati gyógykezelést sem próbálhatod ki — nyolcvanéves korodig legalább. Ölel: L. 333. [Debrecen, 1941. szept. 5.] 1941. szept. 5. Kedves Laci, épp az utcán sétáltam Tóth B.-val, aki nemsoká Székelyudvarhelyre teszi át a sátorfát. Majd elmondom a részleteket szept. 7-8. körül — ekkor égve-lobogva várlak! Vissza ne vond a dátumot, mert botrányt csinálok. Az Istenek is kedveznek: gyönyörű ősz a szörnyű boszorkány-lihegés után. — Hosszú leveled valódi művészi élmény volt. Mégis-