Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

verset, ezeket akartam végre fölszámolni. Sajnos, nem tudtam mindent „határidőre" „leszállítani". De így is tele lenne produktumommal az antológia, ha engednék a fákat az égig nőni. A Völuszpa ér talán a legtöbbet az egészben, a bevezetés se sablonos. A Nibelung-éneknek csak az előhangja készült el,de kedvet kaptam ehhez is. Az Edda viszont lenyűgöz a reprezentáns darabjaiban. Ideális stílus, egyszerű, komor, igazi „északi ember vagyok". No, de majd győződj meg róla magad! Egy szorongás most is fogva tart. Vágjunk a dolog közepébe! Nagylelkű, nemes barátom, Te vagy ama bizonyos „dr. Vajda Ilona"! Ezt a dolgot sürgősen tisztáznom kell. Addig be se lépek Hozzátok, míg erre választ nem adsz. A trükk kitűnő volt, nemes, de ebben a formában nem fogadhatom el. Nem így gondoltam a segítséget. Úgy, hogy elhelyezed az arra méltó irodalmi müveket. Dolgozni akarok! Okvetlenül Te vagy ama rejtélyes személy, másnak nincs szíve, ekkora szíve kerek Magyarországon szívem ellenében... Kérlek tehát, a Mikulás-maszkot dobd le, s szabadíts ki zavaromból... Ismétlem: nagyon szégyellem magamat, s ha „konzekvens" akarsz maradni, meggyőződésem még következetesebbé válik. Dobjátok le tehát immár a dec. 5-i álarcot, a jelenet fényesen sikerült, a „kravál" tökéletes volt... S nagy nehezen ocsúdtam csak az igazságra. De most már aztán világos minden. Adj életjelt magadról, az egész miliőről. Mikor láthatlak? Vagya karácsonyi szünidő is üzem? Gyere le! Szobám meleg, s fa van tartalékban. Ama fenti nagyszívű esetet pedig lehetőleg postafordultával tisztázni kéri — akár Ella útján is, ha Te nem érsz rá — szerető barátod: Pali Kézcsók! Össze ne mosolyogjatok egy fájdalmas otef/c/r-mosollyal... Levetni a maszkot! K. Ella, moíc jött a lapja. Hálás köszönet! Egy csomó apró vers még ott van. Vagy nem vált be? Jan. első hetében Lacit nem láthatnám Pesten? Addig dolgozok az Athenaeumnak reggeltől estig. De csak ha neki kedve van... Adieu... (A cím előtt az I. • lelkű!) 308. [Debrecen, 1940. dec. 25.] 940. XII. 25. Kedves Laci, este 11. A főpostán vagyok, fél órára a temetőparti házikómtól. Nagyon fáradt lehetsz, hogy egy sort sem írtál sürgősen választ kérő lapomra. De azóta úgy érzem, hátha tévedek ama V. Ilona dolgában. Mégis él ő, s mégse a Te Mikulás-ötleted búvik mögötte? Majd egyszer megmagyarázom a dolgot, ha tévedtem volna személyedben. Romantikus eset, épp ezért kapcsoltalak hozzá, Te fő romantikus! Egész nap dolgoztam Keresztury antológiája számára, a határidő lejárt, s csak egy-