Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

A Géniusz D.-X már Pestre küldték a nyomdába, azzal együtt robogok be Hozzátok, ill. Te vagy soron, Koma! Igaz, én egyszerűbben élek, de Te nem a rangot nézed, ide jöhetsz rangrejtve... Tele vagyok extázissal és mániával, vízióval és tervvel, de csavarom a szót, mint egy vizes rongyot, csavard mennél szárazabbra, hogy kéküljön és — tüzet lobbantson! Majd Ella egyszer még ír a nagy találkozás előtt. Megkezdett episztolám itt hever a nyilvántartott iratok közt, ez lesz egyik nagy attrakcióm. Igaz szeretettel: Pali Ella — kézcsók! (Vigyázzon a jövőre]) „Prof. Csokonay" — ez a Csok.-aláírás annyira vonz, hogy Rád ruházom... 306. [Budapest, 1940. dec. 11.] Kedves Pali, mi van magával, magukkal? Én azért nem írtam azóta, mert Gigit hoztam vissza az élők sorába. Kórházban voltam vele, vakbéloperáción esett túl. Mindegyikünket jobban megviselt, mint őt. Már hála Istennek, láztalan, most Magda próbálja az idegeinket ki, harmadik hete vannak kis lázai, és él itthon, nem tudom, tüdő, vese vagy mi lehet. A rám bízott dolgokat részben jól elintéztem. Keresztury, hallom, leküldte a fordítás 50 P-jét, remélem a Híd is fizetett a versért rendesen. A tanulmányt meg a Kelet Népében láttam viszont, tehát annak a sorsa is el van intézve. Laci kér újabb verseket, amíg ott van, hadd jöjjön ki. Köszöni a könyvét, amit tegnap megkapott. Lehangolt és rosszkedvű, tele előadással, amit szemtelen ifjoncok hoznak össze (3040 ember), s ahová neki készülnie kell, senki nem is hallott róla, amikor odamegy, alig ismerik meg, de ő naiv, beugrott, és az ifjúság, a nagy szervező és rendező (de nem komoly cselekvő) megint egy „nagy estélyt" hozott össze. Szégyenteljes dolgok, és lejáratja magát, mindig más nevekkel ugrasztják be, és ő hisz nekik. Komoly munkát nem is tud csinálni, mindég ezekre készül. A Hídnál is rémesen széthúznak, őt ez is bántja, nem tudom, mikor lesz egy nyugodtabb korszaka. 26-án készül 10-12 napra elutazni, épp a 15 éves házassági évfordulónk napján. Nagyon nehezen, de vonszolom terhemet, és alig várom a márciust. Mi van Rozóval, a gyerekekkel? Szeretnénk hallani magukról, Pali, s Laci hosszan ír, amint jobb hangulatba kerül. Mindnyájukat szeretettel öleli: Ella 307. [Debrecen, 1940. dec. 17.] 940. XII. 17. Kedves Laci, napról napra halogatom Törökvészre az írást, az Athenaeum részére lefordítottam több