Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Mi van Kerényiékkel? Ott van nála 2 versem: a Tékozló végső fogalmazása s a Mythosok határán c. versem, amelyet neki dedikáltam. Ha hirtelen elő tudná keríteni, s postára adni, még a sírban is megköszönném. Esetleg Maga vegye magához. Esetleg mutassa meg a kettőt Zilahyéknak. S dicsérje, az istenért, jó szót, mert PÉNZ kell... Ha tovább firkálnék így, nem ismernének rá a régi, súlyos, nehéz buzogányú G. P.ra... Ezért abbahagyom. Az idő is sürget, ma du. 2—7 [-ig] iskola. Amilyen elhányt volt ez a levél, olyan gondos lesz az episztola. Maga is írhat akármilyen sebesen, akár ceruzával is, a gyerekek is bele. Fő a megértés. Lacit ölelem, Magának kézcsók! Egyszer tálán találkozunk! Ég Velük! Pali Zoli szeme rendben. Rozó ma ment biciklin Bocskayba egy barátnőjével. Estére vissza. Van kb. 500 P adósságunk (ruha etc. folyószámlák beleszámítva), ezzel szemben egy 10 év alatt gigászi könyörtelenséggel összeaszketizált homoki porta. Ha 1000 P-t évente kereshetnék, ez álmaim csimborasszója lenne. De tiszta tollal! TISZTA PÉNZ!!! Boldog Némethék, az övéké tiszta! Legföljebb a szívünk szakad meg egyszer... De sebaj! Igy is nagyszerű! A Híd tegnap a kezünkbe került, Rozónakodaadtam, Klárcsi már látta a k. Németh családi együttest. Rozónak nem szóltunk semmit. Forgatja — forgatja. Egyszerre csak... egyszerre csak... Nini... Óriási kacagás... Nini, ez meg Veres P., ez meg Kodolányi, olyan zseni-kondíciója van. Feldagasztotta a PÉNZ? 303. [Budapest, 1940. okt. 21.] Kedves Pali, nagyon örültem levelének, s látja, én nem vagyok író, hát írok is mindjárt. A cikket is, amint Laci megrövidíti, beviszem a Hídnak, de verset is kértem, szép, de nem nehéz verseket. Ne szidjon, dehát ez egy ilyen lap, és ilyennek is kell lenni. Mért csak az Új Időket olvassák a vidéki úri házakban, ezzel kellene a versenyt felvenni. De baj van a Hídnál, nagy-nagy, nem tudom, Laci mennyi sót fogyaszt el még náluk. Pedig a 10 — 12 000 adóssághoz ezt is bekalkuláltuk, és most mozog, inog az egész dolog. Nagy változásnak kell ott lennie ahhoz, hogy Laci megmaradjon. Ott hogy beszélnek a Hídról, mi a híre? Kerényiéktől kértem a két verset. Állítólag még ma postára adják magának. Én szívesen elvittem volna azt is Zilahyhoz, de megkérdeztem, milyen hosszú, és látom, teljesen reménytelen. Részletet belőle meg csak maga egyedül jelölhetne ki. De én nem látom ennek értelmét. Üljön le Rozó, és gépeljen le 2-3, nem hosszú terjedelmű versét magának[!], hiszen biztos van egy csomó. Abból aztán jobban tud választani Zilahy is. Kereszturyval beszéltem, még ír magának. Ezeket a modern verseket, illetve fordításokat nem tudja használni, de amit kért magától, azokat igen. Ő megír különben mindent. A nála lévő hét magyar verset is átküldi nekem. Ahogy mondja, annyira kor-