Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1940. máj. 29.] Kedves Laci, Tóth László Kecskemétről ma válaszolt levelemre udvariasan visszautasítva az Ady T.-ba való bekebelezésedet. Szomorúságomba az öröm ellenmérgei csöppentek, megtudtam, hogy már Pannónia lankái közt inog árnyékod. Most köszönöm meg Itáliából, Firenzéből küldött képtelen lapodat, oly szépen kirajzoltad néhány sorral emeletes életmód(od]at, hogy szinte beleestem magam is Dante hónába díjmentesen, a Te függeléked gyanánt. Talán kissé katedrásan cikornyás irályom. Valóban katedrán írom e lapot. Az ablak tárva-nyitva, s a rezgőnyárfa fehér hópelyhei Vipunen fantomját dobálják be a tanterembe. Fehér hópelyhek forró nyáron és nyugatra — nyugatra... Remélem, Bethlen Kata drámai egysége immár intakt. És még sok mást is remélek e reménytelen reménységben. Hamvas Béla minap nagyon érdekes levelet intézett hozzám. Ő kissé pesszimista mód nézi ezt a „nibelungi ködöt" — I. a Válaszban hasonló c. versemet és az Itáliához látomásait —, én igyekszek a világgal adekvát filozófiát kieszelni magamnak: az egyik oldalon Edda, a másikon Buddha... Ellának kézcsók, Téged a gyerekekkel szeretettel ölel kivénhedt barátod: 1940. V. 29. G. Pali Egy gazdagabb, színesebb összeállítású Szigetet kellene szerkeszteni, színt, színt és filozófiát! Valaki azt mondta, a Magyarországba a héten debreceni tárgyú cikket írtál. Melyik szám? 292. [Budapest, 1940. jún. 17.] Kedves Pali, bizony van egy hónapja is, hogy Firenzéből utolszor írtam, itthon két kártyád várt, de engem a levélírás múzsái teljesen elhagytak. Háttér: a világtörténelem, premier plan: egy szegény író könyvkiadási mártíriuma. A világtörténelmi eseményekben az a kísérteties, hogy minden úgy történik, ahogy vártam. Mindig bíztam a „pesszimizmusom"ban, hogy talán mégsem úgy van minden, ahogy látni kénytelen vagyok; valami mérges anyag keveredik a gondolataimba a hangulataimból. De nem, emlékszel a bűnhődési sorrendemre: kelet-európai népek, nyugatiak, olaszok, oroszok, hozzátehetjük az Egyesült Államokat, sőt Japánt is most már. Az előtérben, ó, irgalom anyja, ne hagyj el: keresztények adtak ki. Firenzéből is ezért s nem az olasz tüntetések miatt rohantam haza, négy könyvemből kellett volna korrektúrát vagy legalább hírt kapnom, s egyik helyről sem írnak egy sort sem. Végül Tóth Laci küld 30 oldalnyi szedést, s kéri a többi cikket. Ha hétfőig meg nem kapja (a paksaméta szombaton érkezett), nem tudja a könyvet kiadni. Megjegyzem: elutazásom előtt április 1. táján az egész anyagot átadtam neki, két cikket kellett volna a Magyar Úttól és Magyarországtól megszereznie. Vad ro-