Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

tán a véglegesítés. Ma délelőtt kellett az esküt letennem. Ott tudtam meg, hogy a legrosszabb kategóriába kerültem, ahol rajtam kívül csak a többállásúak vannak, akik törvény szerint nem mehetnek följebb. A fizetésem kevesebb lesz, mint eddig volt, s mint tizenkét éve, amikor elkezdtem. Velem együtt indulók, lógósok, tanácsnokkal tarokkozok, a kétszeresét kapják. Ami nem volna baj, amíg élek, de a gyerekek. Száz pengőre ha fölmegy a nyugdíjuk. Kár volt ezért negyedik éve pusztítanom magam, ha a betegségem elején otthagyok mindent, legalább a műveimmel előbbre vagyok, s magamat nem kell ennyire elkoptatnom. A debreceni, kassai előadások ügye hogy áll? Károllyal beszéltem a minap, látom, nagyon kínos neki, hogy velem kell szerepelnie. Nekem még kínosabb, hogy ezt az „áldozatot" el kell fogadnom tőle. Ő a hóban és hidegben bízik, talán nem lesz „célszerű" leutazni. Ugyan csináljatok egy kis havat neki vagy más ürügyet! Amit újévkor megjósoltam, pontról pontra bevált: nem volt fenn nálam egyszer sem, s a Jelenkor förmedvényire azt mondta, hogy legalább nyílt és levegőtisztító. [...] Persze én úgy panaszkodom neked, mint a Kisebbségben nyári védőjének, holott azt, amit csinálok, féligmeddig már te is a Kerényi, Károly vagy Magda?, szemével nézed. Merkantil-magyarkodom, ugye? Oly fájdalmas ez a baráti dezertálás (egyelőre csak a Károlyé), nem azért, mert segítséget vesztek el, hisz az én helyzetem mindig független volt a barátaim segítségétől —, hanem az emberség. Kikre pazaroltam magam! Ha Pesten akarsz katedrát, bocsájsd el Németh Lászlót. És Németh Lászlót elbocsájtják. Még egy kellemetlen ügy. Plágiumpert indítottak a Papucshős miatt, 1938 őszén ment egy mozidarab (úgy látszik, csak néhány napig, amelynek ez volt a címe). Én a darabot 1938 telén írtam, a hiányzó negyedik felvonását 1938 júniusában fejeztem be. Nincs erről említés véletlenül a leveleimben? Az is bizonyíték lehet rá, hogy nem loptam. Az ügyvéd szerint eleinte zsarolási kísérlet volt az egész, újabban azonban a Németh-hajsza egyik részlete lett ez is. Minek dolgoztam? Olvasgatom a régi Tanukat, regényeim. Mekkora bánya! De körülnézek: nincs senki, aki a betemetéstől, ráfüvezéstől megóvja. Szeretettel ölel amíg-akarod barátod: Németh László Budapest, 1940. január 25-én. 277. [Debrecen, 1940. jan. 27.] Debrecen, 1940. I. 27. Szbat. Este 7. Kedves Laci, éppen a regényedet olvasgattam alájegyezgetve a nekem fontos részeket. Lassan olvasok, de úgy is kezellek, mint egy kedves befőttöt, ízenként eszlek mtg, napról napra tartogatva. A postás bedobta a levelet, kattogott a rézbillentyű az ajtón. Ma egész nap szünet,