Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

s náthámat oszlatgattam heverve az ágyban. Most már fent vagyok, Kondor Imre meglátogatott du. 5 körül. „Öngyilkosság N. L eilen támadni!": ez volt beszélgetésének summája. Nagyon bölcs ember. „Mindig vannak, voltak és lesznek szemetek, s /esznek, akik az élet alatt aléltan hevernek, mégis fölötte szállnak..." — ez már az én fogalmazásom, de Kondor szíve szerint. Nos, mióta hazajöttem, nem telt el nap, óra, hogy ne lett volna összekötve Veled: a kassai est előkészítése, levelezések, a debreceni est újsághírei, rendőrség, G. Szabóval fametszet... majd Debrecenben beszámolok. Minden megy tehát az eleve elrendelt úton, én Tirátok mint kősziklára építettem Debrecen kapui előtt értelmében. Kerényit se riaszd vissza felesleges szkepszisekkel! III. a fundamentumot ne zavard! S ha mégis elmenne, a Sziget-Idea fölötte lebeg, s a miénkl Kassáról már napok óta nem kaptam értesítést. De bizonyára ott se lesz akadály. Sa vonat útja napról napra biztosabb! Szeretettel várunk, fel a fejjel! Tiéd a jövő, s a „merkantilt" vedd végső szemafornak! Sose éreztem magamat ennyire Hozzád láncolva. Csak szeretek Veled tréfálni, úgy élvezem, amint zuhansz a gyanú tárnáin át, szinte kiprovokálod a gyanút. Nagy gyerek vagy — talán én is gyerek még —, őrizzük meg ősz fejjel ezt az ifjúságot! A mellékelt levelet még akkor akartam elküldeni, amikor — I. a tartalmát — visszakérted a Tanu-évekhez régi leveleidet. Most előkerült, egy része, az önmarcangoló szkepszis, aktuális. A regényed kezd érdekelni, Barbián... Igen, a sárii vonatba beszáll — nini - Szabó Lőrinc... Nézem, milyen ismerős. Tóth B. kacagva mondja, hogy egy helyen (a kávéházban) mint bánsz el Cs. Szabóval. Egész éjszakáig fogok olvasni. Persze a fenti elbánás — jól tudja Tóth B. is — epizód a Tervben, amely szép és a te győzelmed. Alig várja, hogy jöjj minél előbb. Igen, gyere 31-én már, végy szabadságot 1-2 napra, itt akklimatizálódol, a szobám teljesen a Tiéd, gyere, rohanj, halálomig akarlak barátnak, megcsináltatjuk itt Debrecenben a közös koporsót! Szeretettel vár, ölel, csontodat ropogtatja: Pali Még a Babitshoz írt levelet is csatolom. Ha úgy érzed, reménytelen itt mára változás, hozd vissza! A líra műhelytitkába beolvasztom, a XI. részbe. Móricz Zsiga összegyűjtötte Debrecen íróit — szemetét és kárbunkulusát —, engemet el akart vinni Makkai S.-hoz vacsorára, de meghallván, hogy intranzigens leszek, s megmondok egy-kettőt Sándor Úrnak — aki Keresztes-Fischer-vitéz lett —, megijedt, s szinte vissza könyörögte a kíséretet. Az öreg febr. 9-én szerepel a Csokonai Körben (Debrecen Petőfi Társasága). Az Utolsó szónál, kérlek, ítéld meg, milyen befejezést hagynál meg, a kihúzott részek szerinted jól vannak kihúzva?