Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

szabályt, ha a gyengeség magvait érezzük magu[n]kban, hogy legalább meg ne szégyenüljön, aki nem akar megdicsőülni bennünk. Lehet, hogy különbek leszünk majd, mint hisszük (hogy a sors lesz különb abban én magamra [nézve] alig hihetek), de sajnos, nem vagyunk kipróbálva. Beszélni azonban csakugyan fölösleges még egyszer róla, gondolkodj azon, amit mondtam, nekem ez a tanács az utolsó szavam. Az őszről írsz, Eötvös szerint a magyar föld évszaka - körülöttem s bennem nemcsak az ősz, de az egész élet is szebb és épebb az idén, mint évek óta. Mióta Sátorkőről megjöttem, napról napra iperedem, két-három kilót visszahíztam, szívem-gyomrom, még a lábaim is vidámabbak, Ellának ki kell játszania a lefekvésnél, az élet tüze van bennem, a goethei Glut, ami az öreg Faustba visszatér, az iskolai munkám vidáman végzem, s ha az íróival baj van, a kert, a gyönyörű törökvészi táj, e napban fürdőző Budapest csábít el tőle. Én a szőlőnek tulajdonítom ezt a varázst, persze nem az anyagként, hanem úrvacsoraként fogyasztott szőlőnek. A Medve utcai polgárival szemben a fűszeres már mosolyogva fogad: a napi szőlőporció, tanár úr, s én nyújtom a 24 fillérem. Gyönyörű, édes, gyöngyösi szőlő, a csap alatt megáll rajta gyöngyösen a Víz, szeretni lehet benne az életet, s búcsúzni tőle, talán ez a szőlő legmélyebb szépsége. Ezt egyétek az emlékezetemre. (Egyétek, mennyivel szentebb dolog a puszta evésnél egy kemény szőlőszem f elf akasztása, a kibuggyant bél fölszívása, s a héj-mag salak fanyar eltörlése.) Tóth Lászlóval Ella tárgyalt, s elég felháborítón felelt az én nagylelkű ajánlatomra. Minden színdarabom kiadásáért 150 P-t követel (még ha 3 ív is csak), s 100 példányt ad cserében a Nemzetinek, 50-et nekem. Tanulmányaimért a kért 30 P helyett csak 20-at akar adni ívenként. Az Ady Társaság kiadását csak azokra a példányokra akarja rányomatni, amelyeket ti vennétek át. Különösen az utolsó feltételt tartom meggondolandónak részetekről. Jó volna, ha ebben az ügyben gyorsan felelnél, mert szerdán találkozom vele. Én az ívenkénti 10 P honorárium-különbözet helyett is 50 példányt fogok kérni A. T. címzéssel, ha ti még 50-et vesztek át tőle 40%-on, s ezt a 90—95 példányt (nekem 5-10 kell) el tudjátok adni, akkor egy 2 P-s kötetnél, amilyen a Kisebbségben volt (50 előfizetéses és 40 bolti, debreceni—kassai eladás mellett) a 130—140 P bruttó bevételért csak 40 P körül kellene fizetnetek, úgyhogy számonként száz pengő maradhatna a társaságnak. Persze ezt meg kellene szervezni, mert esetleg a 40 P sem fut be. Arra ígéretet tett Tóth, hogy a te kötetedre minimális árat számít, a Tanúban való kiadását azonban bírálataid után nem vállalja. Ebben van egy kis „magyarországi" bölcsesség s igazság. (A Társaság ebbe nyomhatná az első Tanu-füzete ken megspóroltat.) Utazásodra számítok, mihelyt a Luca széke-regény elkészül, hívlak. Reméljük, hogy még itt találsz valamit ebből a gyönyörű őszből. Ellának szóltam a levelekért és kéziratokért. A nyári rendetlenség azonban csak a jövő héten lesz — a festés rémével együtt — szanálva. Szeretettel ölel: Németh László