Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1939. szept. 26.] Debrecen, 1939. IX. 26. Kedd este. Kedves Barátom, ha a postás a vállán tudta csak becipelni budai „bűn"-palotádba levelemet, viszonzásul és büntetésül Amerika posta-leviatánja zuhant rám: Reményi Józseftől egyszerre 4 db ajánlott-tértis levélóriást hozott a kézbesítő. A nagy oktávalakú levélborítékban, az egyikben, a feladó dedikált fényképe, a másikban Vándor c. versgyűjteménye (60 vers), két ajánlott levél pedig (Reg. Ret. Ree.) a verspótlásokat tartalmazta. Több éve megszakadt a levelezés köztünk, de egyszer ismét üdvözölt, én viszontüd­vözöltem — s íme a versdaganat. Igy bámulhattál Te, ilyen tanácstalanul, amikor a Té­kozlóval annak idején ízet len kedtem... Kaliforniában járt a nyáron Reményi „csoda­szép" helyeken, eleven villanású sorai akadnak is, de az a rímelő kezdetlegesség és eset­lenség... Nem primitívség, sajnos, nem, ez esetlenség... Egymásra rímelnek a sorok mint a kávédaráló... Versdaráló... S most délután ezzel kellett foglalkoznom. Szept. első napjaiban adta fel New Yorkban, szept. 12-t jelzi a pecsét... Összeomlás, Európa a tenger alatt... S különös, milyen szakszerűen, differenciált ideggel olvasom én,a ke­leti, ezt a primitív, pardon, kezdetleges nyugatot. Sose éreztem ennyire, mennyire nyu­gati vagyok... Az Apokalipszis fenyeget, de a verselvből nem engedek... Mily nagy do­log a vers! S próbálom a távlatot megtalálni. Egy hang az Óceántúlról az összeomló óhazába. Clevelandben már csak esetlenül, félig magyarul kattog-dülöng Arany ritmusa... Ha így, ízelítőül, be lehetne mutatni, menne. De R. azonnal nyomdába adatná általam, Uj Irók... azonnal, mert minden percért kár. „Ismétlem: nagyon szeretném, ha ezek a versek megnyernék tetszésedet, s kiadásukkal nem váratnál meg..." „Csak ne húzód­nék az ügy! Magyarországon minden túl lassan megy." Ez a levelek refrénje. Tíz-tizen­ötször ez a refrén... Kedves fiú a R., de írná meg prózában a sok színes élményt, egy-két verssel sózva csak az élményeket... Mit tegyek, hogy becsülettel kimásszak a csávából? Megmond­jam kerekperec: hagyd a verset!? Micsoda kiadói akaratok, robogások... S most itt állunk a magunk akaratánál. Persze, örömmel vállaljuk ajánlatod teljesí­tését. 100 példány, ill. 150 a Tiéden felül (ezt beleértve), mert a Tiédet se fogadhat­juk csak úgy potyára. Nem értettem világosan Tóth László kijelentését: „...a Tanúban való kiadását azon­ban bírálataid után nem vállalja..." Ti. úgy véli Tóth, hogy „agyondicsértelek", tehát ízléstelen, korrupt lenne, ha most jönnék a Tanúban? Meg akar védni a Nyugat-stílus­tól? Természetesen, tégy a belátásod szerint. Csak csodálkozom, hogy ezt a tisztára belső strukturális ügyet Tóth így kézügybe veszi. Elvégre ő mégis elsősorban csak ki­adó, bár tisztelem a kiadók eszmei szempontjait. A tárgy választás a Te szuverén jogod. Egyébként tényleg maradjon távol a személyem a Tanu-ügytől, mert — mint Te írod — „ebben van egy kis > magyarországit bölcsesség, igazság..." Én tisztára csak abban az esetben mentem volna bele, ha egy eszmei rendszerbe illeszted be, evolúciód belső

Next

/
Thumbnails
Contents