Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Sátorkőpuszta, 1932. aug. 20.] Kedves Barátom, úgy emlékszem, utolsó leveled végén „gyenge karjaidat" abban a reményben nyújtottad felém, hogy hamarosan válaszolok; a gyenge karok időnként meg is jelentek előttem, de a válasz elmaradt. Talán az feszélyezett, hogy megint magamról kellett volna értekezni; be akartál csábítani különféle ellenvetésekkel „önmagam" megvitatásába, én azonban lehetek probléma másnak, de nem lehetek magamnak (munkás vagyok és nem Nárcisz), s most is csak azért írok, mert szerencsésen elfelejtettem az egész vitaanyagot. A nap fénye is a távolság négyzetével veszít erejéből, mit akarunk mi, másodrendű intellektuális csillagok? Az ember még a félreértésekért is hálával tartozik, s eloszlatásukra egyetlen reménye van, ha minden erejével ragyog. Keresztfiad, a Tanú útrakészen áll, minden cikk megvan, már csak a nyomdával, a terjesztővel kell megegyeznem. Programom mélyül, terebélyesedik; lesz annyi örömem vele, mint amennyi bosszúságom. Még nyélbe sem ütöttem az első számot, s már minden irányból új tervek merülnek fel, melyeket még emlegetni sem nagyon merek. A Tanún belül körülbelül a következő feladatokat tűztem magam elé: 1. A műfajok megvitatása, aktuális kritika. 2. Enciklopédia, ahogy Nyugat-cikkemben kifejtettem. 3. Művelődésünk gyökereinek: a görög és középkori keresztény kultúrának a felfrissítése, az alapok vizsgálata, s aztán a XIX. és XX. század ellentétében leszámolás az újabb hagyományokkal. Az életképes hagyomány kiemelése a helyi fogalmazásból, a korszerű átszámítása abszolút koordinátákra. 4. Egy új nemesség erkölcsi, esztétikai és vitális magatartásának a pedzése: az „új etikett". 5. A szocializmus tömegtörekvéseiben helyet szorítani a kvalitásnak: minőség-szocializmus, ahogy én nevezem, s ezzel együtt egy új Közép-Európára szabott állam és életterv, hasonló német stb. törekvések figyelembevételével. 6. A magyarság jogcímei az európai életre, a népi történeti hagyományból s a mai társadalomból integrálható, európai jelentőségű magyar tartalom. — Egy-egy tanulmányomban két-három fonál is szövődik; a legrafináltabban használom ki a kisesszé lehetőségeit, hogy már az első évben képet adjak törekvéseimről. Fontos volna, hogy fiatal munkatársakat találjak. Talán lehetne az enyémmel kapcsolatban egy tudományos gyűjteményt kiadni; egyetemről most kikerült fiúknak szívesen adnék át ötleteket, témákat, csakhogy az egészet fejlődni lássam. Pesten, Szegeden ismerek egy-két tudósjelöltet, Debrecenben nem tudsz valakit? Valami kulturális összeműködésre is gondolok a szomszéd államok íróival; hamarosan megtanulok csehül, szerbül, románul. Ha Közép-Európában nem a mi tervünk szerint folyik le a szükséges áttérés a tervgazdaságra s a kötött államrendre, Európát elönti a homunkulusz-kultúra: a bolsevizmus. Németországban e fiatalok (nem a hitleristák) érzik ezt, a folyóiratjukból látom. Nagyzás, őrültség, csőd! — gondolod magadban. Nos, gondoskodok róla, hogyha meg is buKom, ami valószínű: a végrendeletem nélkülem is hasson. Egyre többet foglalkozom vele, hogy megírjam az életrajzomat, amelyben bizonyára lesz valami a modern Don Quijoteből, de benne lesz minden, amibe belebuktam, s ami fontosabb: az organikus kényszer, amely ezeket a terveket előhívta. Kapcsoljam be az Emberi színjátékot