Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

újra a véráramomba? Nos, ez épp az lesz; az új, bővített, igazabb Emberi színjáték! Versenyre kelek Boda Zoltánnal, s megtalálom a szőlőhegyet, anélkül, hogy az életet elveszíteném. Bocsánat a stichwort-levélért; sok a dolgom, s nem tudok episztolákat írni. Majd csak megérted. Támogatástokra számttok. Ha lesznek olyanok, akiket érdekel a folyóiratom, közöld velük a címemet; nekem jobb, ha nálam, a főbizományosnál rendelik meg. Gézát ölelem, téged szeretettel üdvözöl barátod: Németh László Sátorkő, 1932. aug. 20. 8. [Budapest, 1932.szept. 10.] Kedves Pali, ne haragudj, hogy nem írok, a lap kész, de még mindig nem ismerem ki magamat az adminisztrációban. Egyes szám ára 60 fill, lesz, évi 6 szám: 3 P. Kinek küldjek mutatványszámot csekkel? A Seregszemlének cserepéldányt küldök. A te dísz-, tisztelet-stb. példányod remélem, két héten belül ott lesz. Levelet a napokban írok, ha mindent tisztán látok. Ölel: Németh László 9. [Budapest, 1932. szept. 26.] Kedves Barátom, a Tanúból a próbanyomás öt-hat példánya van csak ebben a percben a kezemben. Leküldök egyet — ezerből az egyetlen dedikáltat —, lásd, mit idéztél fel jóhiszemű és alapos bírálatoddal egy emberből, aki már-már belenyugodott az elnémulásba, s pillanatnyi akut szenvedései helyett az élve eltemettetés tompa fájdalmát választotta. Hét év szakadatlan írás után, épp a teljes elhallgatás elhatározása előtt ez a szeretet és elismerés további küzdelmekre és szenvedésekre kötelezett. Itt van az első gyümölcs, s itt van a szenvedés új dagálya is. A legnagyobb mértékben elégedetlen vagyok a Tanú első számával; nem ilyennek kellene lennie. Nem elég tömör és szolid, érdeklődését kapkodónak, nyelvét csikorgónak, szellemességét olcsónak találom. Elégedetlenségemben az egyetlen vigasztaló maga az elégedetlenség lehet, most már minden erőmet össze fogom szedni, hogy a második számban jobbat adjak, pontosan látom a hibákat, s írói heroizmusom mindiga hibáimból táplálkozott. Ha jóhiszemű olvasókat tételezhetnék fel magam körül, talán magam is elnézőbb tudnék lenni ehhez az első számhoz, így azonban az ő konokságuk-