Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

mon át, nyugaton át kelet felé: ennek jegyében talán megláthatlak a jövő héten, addig is: Isten Veled! Ha a legkisebb akadály fennáll odamenetelem elé: hangulat, munka etc., a legőszintébben írd meg! Tisztán a Tanu-ügyek elintézése vinne. 1/2, III. személyvonat: nem élvezet. De megtenném, mert levélváltásunkban mindig marad egy-egy vákuum. Jelszó: Isten békéje a magyar irodalom fölött... Talán ily címmel veszek búcsút Babitséktól összegezve a múltat, s Isten békéjét hirdetve a végzet közeli napjaiban... 247. [Budapest, 1939. szept. 11.] Kedves Palim, az új Tanuk ügye nem egész tiszta még, Tóth Lászlóval nincs megállapodásom, de nem is szakítottam, mert a folytonosságot biztosítani kell, s te annak idején nem tudtál választ s főleg terminust adni. Esetleg meg lehet hármasban is csinálni (Ady T.—Tóth L.— én), de csak egész konkrét terv alapján. Sajnos, én még három hétig hozzá sem nyúlhatok a Tanúhoz, a világpolitika s nyári betegségem miatt még több mint 120 oldal regényszöveg van a nyakamon, azzal el kell készülnöm. Arra kérlek, utazásod is halasszuk okt. elejére, mert ezzel a nyomással a fejemen úgysem határozhatok semmiben. Akkor azonban összeülünk három-négy napra, s pontos „mély magyar" haditervet csinálhatunk az elkövetkező évekre. Tóth B. kritikáját igazságtalannak érzem: minimális bírálatra maximális érzékenység? Kit támadtak az egész magyar irodalomban véresebben, s kinek a mondanivalója őrizte meg jobban a maga belső törvényét e külső rohamokban? Különben az egész irodalmi uszítás és uszulás sokkal kevésbé érdekel, mint hiszitek. Én évek óta végrendeleteket írok, azzal a nyugalommal és reménytelenséggel, amellyel végrendeletet kell írni. Szeretettel köszönt: Németh László 248. [Bocskay-kert, 1939. szept. 14.] 939. IX. 14. Kedves Laci, mikor legutóbbi ominózus levelemet elküldtem, ugyanakkor már ott bujkált a Tiéd a Klárcsi táskájában. Kereszteztük egymást. Sajnálom, hogy kissé kellemetlenül érintett „ellengravitációm", de ez már a Fátum, a Te csillagod... A regényt érdeklődéssel várom, ill. nem várom. Dobja elém a Fátum, ahogy elém dobta a Karamazovot, a Div. Commediát... Ha megengednéd, hogy észrevételt tegyek, így súgnék a füledbe: őrizd meg továbbra is bonyolult, mikroszkopikus módszeredet, amely az Ideákról sem felejt-